„Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent…” 185 éve, 1830. január 28-án jelent meg Széchenyi István Hitel című műve, amely a magyar reformmozgalom programjává vált.
„A múlt elesett hatalmunkbúl, a jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; – én azt szeretem hinni: lesz!”
Széchenyi István gróf a 19. század első felében megindult nemzeti liberális reformmozgalom egyik kezdeményezője és legjelentősebb személyisége volt. 1815 és 1825 között többször bejárta Nyugat-Európát, és a fejlett polgári államokban tapasztaltak alapján több területen is változtatni kívánt az elmaradott hazai állapotokon. 1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket, 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén egy évi jövedelmének kamatát felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.
1827-ben Pesten létrehozta a Nemzeti Kaszinót. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, 1835-37 között királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, oroszlánrésze volt az első állandó pest-budai Duna-híd megépítésében. Bankot és gyárakat alapított, támogatta a magyar színház ügyét, ösztönözte a bortermelést és a selyemhernyó-tenyésztést. Az 1840-es években nagy sikere volt a Tisza-szabályozás és a balatoni gőzhajózás megindítása.
„Az erős ellenáll, a gyenge kétségbeesik.”
Első könyve, a röpiratként is aposztrofált Lovakrul 1828-ban jelent meg, új korszakot nyitott a magyar lovas kultúra történetében. Következő műve, az 1830 januárjában megjelent a Hitel a kibontakozó magyar reformmozgalom programjává vált. A mű megírásához az vezetett, hogy Széchenyi a birtokai fejlesztésére 10 ezer forint hitelt szeretett volna felvenni, az osztrák bank azonban fedezet hiányában elutasította. Széchenyi művét „Honunk szebb lelkű asszonyinak” ajánlotta, és már a legelején, a Tudnivaló címszó alatt megmagyarázta könyvének címét:
„Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota.”
Széchenyi nem titkolt célja az volt, hogy művével rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania.
A Hitel központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel, ennek hiányában pedig a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt pedig azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Széchenyi sorra vette kora mezőgazdaságának, kereskedelmének égető kérdéseit, majd világosan megmondta: „Mit kell tenni és min kell kezdeni?”
A polgári átalakulás vezető erejét elsősorban a főnemességben látta, tőlük várta a jobbágyok felszabadítását is, amelyet az örökváltság útján képzelt el.
A mű kirobbanó sikerét mutatja, hogy még abban az évben két magyar és három német kiadása jelent meg. Nézeteivel azonban nem mindenki értett egyet, állásfoglalásukat Dessewffy József gróf foglalta össze A Hitel czímü munka taglalatja címmel. Erre válaszul adta közre Széchenyi a Világ című munkáját 1831-ben. 1832-ben írta meg a Stádiumot, amelyben tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit. Utóbbinak magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, ezért külföldön nyomtattatta ki.
