Hazánk a történelmi és a mai térképek szinkronizálásában nagyhatalomnak számít. A kutatók legutóbb 18. századi német térképeket csatlakoztattak modern adatbázisokhoz, így számos történelmi és környezeti változás vált követhetővé.
Napóleon kori térképeket hangoltak össze maiakkal a kutatók.
A közelmúltban Timár Gábor (ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék) és Kiss Eszter (Szövetségi Térképészeti és Földmérési Hivatal Frankfurt am Mainban) egy 1797-es, a Habsburg katonai felmérés által befejezett dél-németországi térképművet vetett össze mai térképekkel, így számos történelmi és környezeti változás vált követhetővé.
A hazai szakemberek az Arcanum Adatbázis Kft., különböző európai levéltárak és az ELTE együttműködése révén komoly tapasztalatot szereztek a történelmi, gyakran több száz éves térképek és a mai adatbázisok összehangolásában. Munkájuk eredményeként a korábban MAPIRE, ma Arcanum Maps néven működő portálon már az 1700-as évektől a 20. század elejéig böngészhetjük Európa természetes és épített környezetének változásait egymással fedésbe hozható térképeken. Hazánk és a Kárpát-medence tájai például már közel két évtizede vizsgálhatók ebben az adatbázisban.
Timár Gábor (ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék) és Kiss Eszter (Szövetségi Térképészeti és Földmérési Hivatal Frankfurt am Mainban) a közelmúltban egy 1797-es, a Habsburg katonai felmérés által befejezett dél-németországi térképművet vetett össze mai térképekkel.
A projekt érdekessége, hogy a térkép a napóleoni háborúk árnyékában készült, ráadásul igen gyorsan, hiszen senki nem tudhatta, mikor jutnak ismét szóhoz a fegyverek.
Emiatt tényleges terepi felmérésre csak ott volt mód, ahol semmilyen korábbi terepi információ nem állt rendelkezésre. A térképkészítés inkább abból állt, hogy a már meglévő, különböző célú atlaszokat, térképeket és vázlatokat rajzolták át egységes rendszerbe, egységes jelkulccsal. A tanulmány ennek egységes koordináta-rendszerét mutatja be, levéltári források és a szinkronizálási hibák elemzésével.
Viszonylag ritka, hogy a klasszikus levéltári munka matematikai analízissel párosulva hoz sikert, itt azonban pontosan ez történt. A lenti képen látható térképrészlet egy olyan dokumentumból származik, amelyet a kutatók az osztrák Állami Levéltár Hadilevéltárában találtak meg. Feltételezésük szerint ez a vázlat szolgált a térképmű elkészítésének alapjául; a téglalapok a leendő térképszelvények helyét mutatják be, a rajzoláshoz használható néhány jellegzetes tereppont feltüntetésével. A téglalapok hálózata mellett egy azokhoz képest 5 fokkal elforgatott koordináta-rendszer is látszik, amely egyértelműen a Cassini-féle elnevezéseket használja.
De miért is használta volna a Habsburg térképészet a francia felmérés rendszerét, különösen – mint a munkából kiderül – párizsi kezdőponttal, amikor a fekete-sárga hadsereg épp a franciák ellen készülődve rajzolta a térképet?
Azért, mert a terület első felmérését, még a hétéves háború alatti szövetség idejében, éppen Jean-François Cassini végezte el a Duna és a Rajna mentén, és ennek pontjait (amelyek a Google Books adatbázisában ma is elérhetőek) ugyanúgy „hozott anyagként” használták, mint más, korabeli térképvázlatokat. Ha az 1797-es térképet tehát Cassini vetületében szinkronizáljuk, a maradék hibák kisebbek, mint más térképi rendszerek választása esetén.
A kutatóknak így a maradék hibákat is figyelembe véve sikerült egy 220 éves, vázlat alapú térképművet néhány száz méteres hibával publikálni a MAPIRE portálon.
