100 éve, 1922. november 4-én találta meg Howard Carter brit régész a Kr.e. 1347-1339 között uralkodó Tutanhamon egyiptomi fáraó sírját. A régészet egyik legjelentősebb pillanata volt ez, hiszen máig ez az ismertté vált leggazdagabb lelet az ősi Egyiptomból.
Az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója sírjának felfedezése és a köré szövődő „a fáraó átka”-legendának köszönhetően ez lett az első olyan régészeti esemény, amely a nemzetközi médiafigyelem központjába került.
Howard Carter 1907 táján került kapcsolatba a dúsgazdag régiséggyűjtő, mecénás Lord Carnarvonnal, aki megrendült egészségi állapotának helyreállítása érdekében tartózkodott Egyiptomban. Carnarvon Cartert kérte fel ásatásainak vezetésére, s ő feltárta a Théba melletti nekropoliszt (Királyok Völgye), Mentuhotep, Neb-hepet-re, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz sírját, Hatsepszut völgytemplomát, a 18. dinasztia királynéinak sírját és számos magánsírt.
1922-ben Carterék elhatározták, hogy átvizsgálják az egyetlen még hátralévő területet, VI. Ramszesz sírjának környékét, ahol addig az Egyiptomi Műemlék-felügyelőség kérésére nem kutattak. Kitartásuk elnyerte jutalmát: november 4-én – nyolc év megfeszített keresés után – Carter megtalálta az első nyomot, egy tizenhat fokból álló lépcsőt, amely a VI. Ramszesz sírjának közelében levő ókori munkáskunyhók maradványai alatt húzódott, s egy bevakolt ajtóhoz vezetett.
1922-ben, amikor Howard Carter csapata elkezdte kihordani a leleteket a sírból, nap mint nap újságírók tucatjai tolonganak, éberen figyelve a régészek minden rezdülését.
„Ez az első eset, amikor a világ figyelme egy régészeti leletre irányul. Ennek az lett a következménye, hogy a sír szimbólummá vált, a gazdag, kincsekkel teli szenzációs felfedezés szinonimája. Azóta mindent ehhez mérünk, s noha került elő már aranyban akár gazdagabb, nagyobb leletet is, a mérce Tutanhamon” – mondta Bács Tamás egyetemi docens, az ELTE egyiptológia tanszékének vezetője.
A nagyrészt érintetlen sírban a leletek nagy része épségben fennmaradt.
Az éghajlatnak köszönhetően olyan tárgyak kerültek elénk, amelyek más klimatikus viszonyok között elpusztultak volna, s amelyeket a Tutanhamon-sír megtalálásáig csupán falképekről lehetett ismerni. Akár a bútorokat, a különböző eszközöket, vagy a ruhaneműt vesszük figyelembe, valóban egy nagyon komoly, szenzációs leletről van szó.
Azonban amikor az egyiptológusok először beléptek a sírkamrába, a sok kincs és az arany ragyogása ellenére éreztek némi csalódást is, bár erről nem szokás beszélni. Ez abból adódott, hogy semmilyen olyan történelmi feljegyzést nem találtak, amely közelebb vihette volna az egyiptológusokat Tutanhamonhoz, a valódi fáraóhoz, életének főbb eseményeihez.
Tutanhamon az egyiptomi Újbirodalom rendkívül zavaros időszakában élt, a 18. dinasztia tizenkettedik fáraója volt. A történészek szerint Kr.e. 1354-ben született, kilencévesen került a trónra, de politikai szempontból az egyik legjelentéktelenebb fáraónak bizonyult. Származása körül máig viták dúlnak, egyiptomi és japán régészek DNS vizsgálatokkal próbálják tisztázni, III. vagy IV. Amenhotep fáraó fia volt-e. Az utóbbi vezette be a Napkorong (Aton) tiszteletén alapuló monoteista vallást és Aton iránti tiszteletből Ehnatonra változtatta nevét.
Az ifjú Tutanhamonról tudjuk, hogy uralkodásának első évében az Ehnaton építtette Tell-Amarnából az észak-egyiptomi Memphiszbe tette át királyi székhelyét. Uralkodásának negyedik évében nevét Tutanhatonról Tutanhamonra változtatta, ezzel is hangsúlyozva a régi Amon isten tiszteletét.
A fiatal fáraó mumifikálódott testén végzett 2010-es orvosi vizsgálat a halál okát csonttörésből eredő fertőzésre vezette vissza, és Tutanhamon egy feltevés szerint maláriás is volt. Nagyon sok szó esett arról is, hogy a fiatal fáraó merényletnek, vagy palotaforradalomnak esett áldozatul. Német és holland régészek úgy vélik, korai halálát a kövérsége miatti komplikációk okozták. Egy egyiptomi szakértő szerint viszont hadseregének parancsnoka, Horemheb gyilkolta meg.
A legutóbbi és a legkorszerűbb módszerekkel a múmián elvégzett vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy valószínűleg vadászbalesetben elszenvedett lábtörés miatt hunyt el: sebe elfertőződhetett. Így a korábbi spekulációk, amelyek szerint gyilkosság áldozatává vált volna, mára megdőltek. A valóság azonban nem kevésbé tragikus, viszont kevésbé szenzációs.
Brit és új-zélandi tudósok, akik elkészítették Tutanhamon háromdimenziós digitális arcmását, majd háromdimenziós mellszobrát. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy az ifjú fáraó súlyos, veleszületett gerincbetegségben, Klippel-Fein szindrómában szenvedett. Nyakcsigolyái összenőttek, ami rendkívül nehézkessé tette számára a mozgást. Halála után mégis a legismertebb egyiptomi uralkodók egyike lett, mert 1922-ben az ő szinte érintetlen sírját találta meg Howard Carter brit régész.
Bács szerint Tutanhamon életének másik érdekessége, hogy olyan fáraót követ Egyiptom trónján, akit Ehnatonnak hívnak: az eretnek fáraót, akinek nevéhez a monoteizmus, az egyistenhit „feltalálása” fűződik. Tutanhamon számolja fel az úgynevezett Amarna-reformot (El-Amarna, Ehnaton fővárosa után) és visszatér a hagyományokhoz. Visszatér Thébába, s visszaállítja a korábbi kultuszokat, egyfajta restaurációs uralkodó.
Hogy ebben mennyi Tutanhamon személyes meggyőződése, hiszen egy tizenéves fiatalemberről van szó, vagy mennyire volt eszköze a körülötte lévő politikai erőknek, erre nagyon nehéz források, leírások alapján választ adni. Miután fiatalon meghalt, ezért nem tudhatjuk, hogy igazából mekkora uralkodó lett volna.
Az egyiptológus szerint Tutanhamon sírja gazdagságát nagyrészt annak is köszönheti, hogy felszámolták az előző uralkodói korszakot. Ezért számos olyan tárgy kerül be a sírkamrába, amely eredetileg nem Tutanhamoné volt, nem neki szánták. „Igazából nagyon sok családi darab van a leletek között, amelyek feltehetően más, normális történelmi körülmények között nem kerülhettek volna be a sírjába. Ezért depósírnak tartják Tutanhamon temetkezését. Olyan dolgokat helyeztek el benne, amelyeket el kellett valahová helyezni, mivel Tutanhamonnal gyakorlatilag kihal az uralkodócsalád. Így hát magával vitte ezeket a dolgokat a sírba”.
Vannak olyan ékszerek, amelyekre más családtagok nevét vésték rá, de szerepel a másnak szánt tárgyak között írókészlet, vagy bútor is.
