Másodszor látogat a Művészetek Palotájába a New Yorkban született, de a vietnami háború alatt, a sorozást elkerülendő Franciaországba áttelepülő dirigens és csembalóművész, William Christie és világhírű régizenei együttese, az 1979-ben alapított Les Art Florissants.
A virágzó művészetek nevet Marc-Antoine Charpentier operájától kölcsönözték, utalva arra, hogy fő területük a francia barokk. A nyolcvanas évek óta több mint nyolcvan lemezt jelentettek meg, amelyek között számos világújdonság is található. William Christie ugyanis nem egy elfeledett remekművet porolt le és vitt sikerre.
Ilyen nevezetes produkcióként tartják számon Jean-Baptiste Lully Atys című operáját, amelyet 1986-ban, az 1753-as ősbemutató után több mint kétszázharminc évvel később ők adtak elő először, ezzel a produkcióval szereztek nemzetközi hírnevet.

A legtöbbet talán Jean-Philippe Rameau életművének újra-felfedezéséért tette az együttes, amely több önállósodott hangszeres muzsikust – Marc Minkowski, Christophe Rousset, Hervé Niquet –, valamint szólistapályát befutó énekes nagyságot – Danielle de Niese, Paul Agnew – foglalkoztat vagy foglalkoztatott. Hangversenyükön két egyfelvonásos Rameau-opera – úgynevezett acte de ballet –, az 1748-ban bemutatott Pygmalion és a zeneszerző egyik utolsó műveként nyilvántartott Anacréon csendül fel, minden bizonnyal olyan csodálatos előadásban, amely a Les Arts Florissants sajátja, és amely valódi ünnepé varázsolja majd ezt az estét.
Jean-Philippe Rameau-t (1683–1764) már életében a francia zenetörténet egyik – ha nem mindjárt a – legnagyobb alakjaként tisztelték, és XV. Lajos udvari muzsikusnak kijáró rangokat adományozott neki. Rameau szenzációs karriert futott be, hiszen negyvenéves koráig vidéki városokban töltött be orgonista állásokat, és Párizsba is csak azért utazott fel 1722-ben, hogy akkor monumentálisnak számító – több mint négyszázötven oldalas – összhangzattanának nyomdai munkálatait felügyelje. Ha ötvenéves korában meghalt volna, ma fontos elméletek írójaként és néhány csembalódarab szerzőjeként ismernénk. Rameau azonban nyolcvanegy évet élt, és életének három utolsó évtizedében mintegy harminc színpadi művet komponált
Rameau: Anacréon
Emmanuelle de Negri – Papnő (szoprán)
Hanna Bayodi-Hirt – Ámor (szoprán)
Ed Lyon – Agatoklész (tenor)
Alan Buet – Anakreón (bariton)
Jean-Yves Ravoux – egy vendég (tenor)
Rameau: Pygmalion
Emmanuelle de Negri – Ámor (szoprán)
Hanna Bayodi-Hirt – a szobor (szoprán)
Ed Lyon – Pygmalion (tenor)
Virginie Thomas – Céphise (szoprán)