Valentin-nap. Ha csak kiejtjük szánkon, rózsaszín és piros szív alakú nyilakat vagy lövöldöző angyalkákat látunk magunk előtt. Pedig ennek a napnak az eredetét legendák övezik, az ünnepet formálta a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokás és a keresztény hagyomány.
A Valentin-nap (nálunk Bálint-nap) Szent Bálint (Valentin) emléke előtt is tiszteleg, az akár cuki divatnak is nevezhető ajándékozás nem a fogyasztói társadalom terméke, bizony már évszázadokkal ezelőtt is megajándékozták szeretteiket az emberek, és megünnepelték a szerelmesek napját.
Valentin napja, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte levelezőlapokkal, virágokkal, édességgel és apró ajándékokkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket. A Bálint-nap eredetét legendák övezik, az ünnepet formálta a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokás és a keresztény hagyomány.
Február közepe a mérsékelt égövön a madarak párosodási időszakának kezdete, ezért alakulhatott ki a hiedelem, hogy e nap kedvez a szerelmi varázslatoknak. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliának nevezett termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet, amelynek éjszakáján a fiatal férfiak egy korsóból húzták ki a nők nevét, és az így kialakult párok az ünnepség idejére (vagy egész életükre) együtt maradtak.
A Te Valentinod
A katolikus egyház három Bálint (Valentinus) nevű mártír szentet tart nyilván. A legismertebb a III. századi Rómában volt pap, akit egy keresztényüldözés során, 269. február 14-én végeztek ki. A legenda szerint fogságában visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”.
Bálintot 489-ben avatták szentté, és ugyanekkor tiltották be a Lupercalián addig szokásos szerelmi „lottó” szokását. A katolikus egyház ehelyett a „szentek lottóját” vezette be: a korsóba szentek nevét tették, s arra buzdították a fiatalokat, hogy az általuk húzott szent példáját kövessék.
A középkorból is fennmaradt egy Bálint-napi „börtönüzenet” egy vers, amit a százéves háború idején angol fogságba esett Charles orleans-i herceg küldött feleségének 1415-ben.
Angliában a XV. századtól a fiatalok szerelmes levelekben (valentine) üzentek egymásnak ezen a napon.
A Bálint-napi képeslapok és üdvözlőkártyák küldése a XIX. századra bevett szokássá vált. Ipari méretekben az amerikai Esther Holland dobott piacra képeslapot 1840-ben, őt nevezik „a valentine-ok anyjának”.
A különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének kikiáltott Bálint ünnepén az Egyesült Államokban egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak.
Meglepetés – hol s mi
A szerelmesek napján Dél-Koreában és Japánban csak a nők adnak ajándékot, a férfiak ezt a Fehér napon viszonozzák. Az olaszországi Terni városába egész Itáliából érkeznek párok, akik a helyi bazilikában, az ókori San Valentino állítólagos sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket.
Ami mindenütt hasonló: az ünnep alkalmával a virágárusok és ajándéktárgy-kereskedők elszánt küzdelmet vívnak a vevők kegyeiért és pénztárcájáért, s évente újabb és újabb, az ünnephez kapcsolható ötleteket találnak ki a felszított vásárlói igények kielégítésére.
