A fáma szerint „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” November 11-én tartjuk Szent Márton ünnepét. A pannóniai születésű tours-i katolikus püspök, a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje.
Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született Savariában, a mai Szombathelyen. Jómódú pogány római család sarja volt, apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. Tizenkét évesen úgy döntött, hogy felveszi a keresztény vallást, de szülei ezt nem nézték jó szemmel.
Tizenöt évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt négy évig egy gyakorló csapatnál szolgált, csak tizenkilenc évesen lett valódi katona. Vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával is.
A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét. A következő éjjel álmában Krisztus jelent meg a fél köpenyben. 339-ben megkeresztelkedett, 341-ben megvált a hadseregtől.
Pappá szentelték, majd téríteni kezdett. Később Poitiers-be ment, ahol 360-ban megalapította a Ligugé kolostort. (Ez volt az első szerzetesi közösség Galliában.) 371-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. Ő azonban tiltakozott a megválasztás ellen, és a legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt, ténykedését csodák, gyógyulások kísérték. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Újszerű kezdeményezésével a felkeresett tanyákat és falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben megbetegedett, és ott is halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, temetését november 11-re teszi. Rómában a 6. század óta ünneplik.
Márton volt az első, aki nem vértanúként emelkedett a szentek sorába, ünnepe november 11. lett. Már 461-ben ünnepet rendeltek el tiszteletére, tours-i sírja felett kápolnát, majd 476-ban bazilikát emeltek, koponyacsontjából egy kisebb darab 1913-tól a szombathelyi Székesegyházban található. Szent Márton a frank birodalom, Magyarország, az eisenstadti és a szombathelyi püspökség, több német város, valamint a pannonhalmi főapátság patrónusa.
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. Egy alkalommal – mondja a legenda – koldus képében maga az ördög állt Márton elé, és alamizsnát kért tőle. Márton gazdagon megajándékozta, de akkor a gonosz lélek levetette álarcát, és gúnyosan kinevette, hogy micsoda ostoba. Márton azonban nyugodtan így felelt neki: „Mit számít az, hogy egy szegény ördöggel tettem jót! Hiszen csak Krisztus szeretetéért történt!'”
Márton napja a középkorban a jobbágytartozás lerovásának, az új pásztorok fogadásának napja volt. Ekkor terelték be a szabadban tartott állatokat, kóstolták meg az újbort, vágták le a tömött libákat. Márton napján országszerte lakomákat rendeztek, hogy aztán egész esztendőben ehessenek-ihassanak. A fáma szerint „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”
