Minden év november 11-én fél Európában lámpásokat gyújtanak a városi és falusi gyerekek. Mártont Európa összes keresztény felekezete tiszteli, de történetéről, hogyan vált a császár elit katonájából Isten aszkéta katonájává, ritkábban esik szó. Ki volt Tours-i Szent Márton, és mi maradt utána?
1625 éve, 397. november 8-án halt meg a középkor egyik legnépszerűbb szentje. Szent Márton nyolcvanegy évesen hunyt el, sok helyütt ma is körmenettel tisztelik meg emlékét.
A frank birodalom, Magyarország, az eisenstadti és a szombathelyi püspökség, több német város, valamint a pannonhalmi főapátság patrónusa. Ezenkívül a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje is.
De milyen kapcsolata van Szent Mártonnak a ludakkal?
Márton megkeresztelkedett, misszionáriusként már élete során annyi jó cselekedetet hajtott végre, hogy püspökké akarták avatni. Márton azonban a monda szerint nem vágyott semmilyen hatalomra, így amikor Tours püspökévé akarták választani (371-ben), ő – szerénységből, alázatosságból – szabódott. Amikor küldöttek érkeztek hozzá, és ő hírét vette, hogy mégis kiszemelték erre az egyházi méltóságra, ő a libák óljában próbált elrejtőzni. A zavarodott ludak hangos gágogása és szárnyuk csapkodása leleplezte a bujkálót, a madarak elárulták rejtekhelyét.– szokták így is ábrázolni. Mártont végül az akarata ellenére 371-ben a franciaországi Tours város püspökévé avatták.
(Ilyen „libaárulásra” volt már példa a történelemben: amikor a gallok titokban el akarták foglalni a római Capitoliumot, a libák észlelték először az idegeneket. Éktelen gágogásukkal sikerült is elriasztaniuk a támadókat, de legalábbis felébreszteni a védőket.)
A szokás, hogy Márton napján ludat sütnek, egy középkori legendára vezethető vissza.
Elsőként fedezték fel, hogy milyen finom csemege a hízott liba mája, húsáról pedig azt feltételezték, hogy fokozza a szerelemvágyat, a libaepét pedig a nemzőerőt növelő szerként használták. Talán ezért, talán nem, mindenesetre a középkori paloták, udvarházak lakói körében a szárnyasok közül leginkább a lúd, a kacsa fogyott (a pulyka akkoriban még ínyencségnek számított). A fodrostollú lúd éppúgy a régi magyar háziállatok közé tartozott, mint a mangalica vagy a rackajuh. A káposzta lúdhússal régi magyar étek, akárcsak a „lúd törött lével”.
Márton napja már a középkorban is nevezetes nap volt, ezen a napon nagy lakomákat rendeztek, mert úgy hitték, hogy akkor az új esztendőben bőven lesz mit enni és inni. Ekkor már iható volt az újbor, így a zsíros ételek mellett ez is felkerülhetett az asztalra
A friss hagyományt követve ma számos faluban és városban lámpás felvonulást is tartanak, melyen a saját kezűleg készített lámpásokkal vehetnek részt a látogatók. Általában kézműves foglalkozásokat, az uradalmi magtárban népi játékokat rendeznek A libaszépségverseny győztesét takarmány, gazdáját pedig értékes nyeremények várják.
Ünnepe: november 11.; Atád és Tódor névnapja
