A farsang vízkeresztkor kezdődik, és a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart, ami idén február 17-re esik. A farsanghoz számos vidám esemény, termékenységvarázsló, illetve termésvarázsló cselekmény és hiedelem kapcsolódik.
Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, az elnevezés az ilyenkor végzett vízszentelésből ered Az Úr megjelenése néven is ismert nap arra emlékeztet, hogy Isten Jézus Krisztusban emberi alakot öltött, eljött közénk. A három napkeleti bölcs – a háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a betlehemi csillagot követve ekkor jelent meg Jézus jászolánál, és uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded és édesanyja, Mária előtt.
„A mint beköszönt a farsang, kivált a leányos ház élete rövid néhány hétre teljesen megváltozik. A szokott csönd és nyugalom helyébe lázas izgalom és várakozás lép. A kis leányok arca kipirul arra a gondolatra, hogy teljesül végre vágyaik régen megálmodott netovábbja: bálba viszik őket. Az első bál! Melyik nő életében nem az a legkedvesebb pillanat, a mikor büszkén átlépte a gyermekkor határát és hivatalosan elismerik nagy leány voltát? Ha megcsendül Karnevál berezeg bohócsapkájának csengője, nagyot dobban tőle az ifjak és vének szíve. Azokéban még virágos üdeséggel nyílnak a remények, ezek már csak egyes elszáradt, fakó szirmok illatában idézik vissza a múlt édes emlékeit. Mert hiszen Karnevál herceg mögött állandóan ott settenkedik elválhatatlan kísérője, Ámor úrfi. Kedvezőbb tér számára alig kínálkozik a bálterem tükörsima parkettjénél, a hol egymáshoz simulva röpülnek tova a táncoló párok.” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. február 7.)
Bár idén a hagyományos farsangi mulatságok nem vagy igencsak szolid változatban tarthatók meg, akár otthon, családi körben is „kiengedhetjük a gőzt”, és elűzhetjük a telet. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kötődik: pl. termékenységvarázsló, illetve termésvarázsló cselekmény és hiedelem kapcsolódik. Legjellegzetesebb eseményei az álarcos, jelmezes, batyus és gyermekbálok. A farsangi mulatságok a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott játék, pl. halottas játék, betyárjáték, lakodalmas játék vagy az állatalakoskodás. A busójárás a Mohács környék délszláv alakoskodó felvonulása.
A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, a tél és a tavasz, a sötétség és a világosság, a jó és a rossz jelképes küzdelmének megjelenítése sokszor jelmezes alakoskodással.
A tél elűzéséhez kapcsolódik a kiszehajtás szokása. A többnyire leányt ábrázoló kiszebábut gyerekek készítik szalmából, majd télűző rigmusokat kiabálva végigvonulnak vele a falun. A bábut végül elégetik vagy vízbe vetik, hogy így pusztítsák el a telet, a sötétséget, a betegségeket.
A bőséges evéssel-ivással a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni, mert úgy vélekedtek, hogy a hasonló hasonlót szül. A farsang jellegzetes étele a fánk, melynek mágikus hatást tulajdonítottak. Farsangi étel még a káposzta és a disznóhús. Hamvazószerdán a pap az előző évi barka megszentelt hamujával keresztet rajzol a hívők homlokára, arra emlékeztetve, hogy porból lettünk, és porrá leszünk. A következő nap a böjtöt felfüggesztik, hogy a maradék ne vesszen kárba, úgyhogy ez a nap a torkos csütörtök nevet kapta.
Húshagyókeddhez kapcsolódó népszokás a néhol még mindig élő tikverőzés. A maskarás kéregetők tojást gyűjtenek az esti vigassághoz.
Lármájukkal elűzik a telet és a betegséget, de egyben a farsangi vidámságoktól is búcsút vesznek a böjti időszak kezdete előtt.
A farsangi időszakban a fiúk és a legények beöltöztek, álarcot, maszkot öltöttek, hogy így ijesztgessék a lányokat. Táncmulatságokat rendeztek, sorra járták a lányos házakat, és adományokat gyűjtöttek a muzsikusok fizetségére. Régebben a lakodalmakat is ekkor ülték meg. A legények és a lányok hajnalig tartó táncmulatságot rendeztek, a házasemberek batyus bált tartottak.
