„…hogy Téged a marcza-fánk emlékezete is kísért! Íme, itt a recipe…” Bár Arany János a konyhában nem jeleskedett, egyik kedvenc ételét szívesen megosztotta barátjával.
Arany János kedvenc „marcza-fánk„-ja
Jeles költőnk, Arany János (1817-1882) gyönge fizikuma és éles észjárása sokkal inkább a hivatalnokok egyszerű életmódjával tűnik ki, mintsem a úri murikon való dorbézolásával, kortársaival való parolázásával. És bár Arany nem kívánt a konyhában tüsténkedni, az ritkábban kerül szóba, hogy az Arany-életmű mennyi mindent elmond a régi magyar konyháról.
„Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében,
Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében,
Akkor a baromfit gyorsan belemártja,
Tollait letörli, bocskorát lerántja.
Van, ki a kis bárányt félti izzadástul;
S bundáját lerántja, még pedig irhástul;
Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza,
Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.”
(Arany János: Toldi – Második ének)
Számtalan verse, prózája szól ételről, italról, konyhai és főzési szokásokról, asztali örömökről, a vendégek ellátásával kapcsolatos tennivalókról, formákról, fortélyokról. Gyakran foglalkozott vendéglátós személyekkel és a vendéglátóhelyi munkával is. Pedig például a Toldit mindannyian tanultuk és olvastuk. Hogyan is fogadják Toldi Györgyöt Nagyfaluban? De azt is megtudhatjuk a Toldiból, hogy az egykori magyar ember nem kedvelte a májat. Ezt lökték a mászárosok az éhes Toldi elé, aki inkább a kutyáknak adta. Megőrizte Arany számunkra a korabeli kocsmák italmértékeit is.
A sok szépirodalmi formában ránk maradt étel mellett irodalomtörténeti érdekességnek is számít egyik kedves édességének, úgyis mondhatnánk, hogy a származási köréből megismert és megszeretett hétköznapi-ünnepi egyszerű, olcsó és mégis nagyszerű finomságnak receptje, amelyet szinte konyhaművészeti precizitással le is írt. Egy, még a debreceni kollégiumból való barátjának, Szilágyi Istvánnak, akinek sok segítséget, támogatást, hitet és biztatást köszönhetet még pályája elején, 1859-ben elküldte levélben kedvelt étele, a Marcza-fánk (marcafánk vagy marcifánk) készítésének fortélyait. Idézzük most szó szerint, ahogyan annak idején Arany János papírra vetette:
„NAGY-KÖRÖS, deczember 6. 1859.
Édes Barátom, itt küldöm Byront, egyebet ne várj. „Nem az vagyok, ki voltam egykor” – s ez most elég. Annyit beszéltem e tárgyról, hogy már unalmas.
Voltam Pesten, olvastam az Académiában valamit.
A tárgy megérdemlene egy jó kidolgozást, de az enyém nem lesz az. Mikor neki ülök, már belefi’iradtam. De kellett valamit, a formaságért.
Hogy Téged a marcza-fánk emlékezete is kísért! lÍme, itt a recipe: üss egy csuporba (például) két tojást. Belé egy kevés sót, czukrot. Verd össze jól. Önts hozzá egy meszely tejet; annyi lisztet, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt tepsibe, egy ujjnyi vastagon, s ezt forrald fel. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalankint rakd belé, egy-egy kis kanállal egy helyre, és pirosra süsd meg. Punctum. Ez, fiam, oly egyszerű, hogy magad is megcsinálhatod. Hirtelen étel, mikor hamar kell valamit csinálni.
Ölellek, a tieiddel együtt, s maradok mind végig szerető barátod
ARANY J.”
Tegyük hozzá kiegészítésül: és igen olcsó is. Valamint azt, hogy Arany János űrmértékként a meszelyt használta, ami a bécsi űrmérték szerint 0,35 liter, azaz másként, ahogyan akkor mondták, egy fél iccényi, a budai meg 0,42 liter. Hogy mi is a Marcza-fánk? Jókai számtalan regényében – többek között Az arany ember, A lőcsei fehér asszonyok, A kiskirályok vagy A cigánybáró – említi marcafánk néven.
MARCZA-FÁNK – RECEPT 1
(Arany János régi magyar receptje)
¼ kiló finom lisztet táblára teszünk, egy czitromnak a lereszelt héját, kávéskanál törött fahéjat, szegfűszeget összekeverve, forró mézzel leöntjük és fél óráig késsel jól kidolgozzuk. Kemény tésztának és igen kidolgozottnak kell lennie.
Azután három óráig pihenni hagyjuk, s ha ez megtörtént, félujjnyira kinyújtjuk, fánkmetszővel kiszaggatjuk, a tetejét hámozott, hosszasra vágott mandulával tűzdeljük és hirtelen megsütjük. E tésztánál jól be kell fűteni a kemenczét. (Forrás: Kovács Teréz: A magyar konyha)
MARCZA FÁNK – RECEPT 2
(modern recept)
Hozzávalók: 2 db tojás, só, 1 ek. cukor, 1 tasak vaníliás cukor, citrom reszelt héja, 10 ek. liszt, 3,5 dl tej, olaj a sütéshez
Elkészítés: Egy kézi habverővel a tojásokat habosra keverjük a sóval, cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, hozzákeverjük a szitált lisztet, majd a tejjel palacsintatészta sűrűségűre hígítjuk. Evőkanalanként a felforrósított olajba csurgatjuk, és aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórva, baracklekvárral tálaljuk.
