Legenda övezi a világ egyik legismertebb sós rágcsálinivalója, a chips feltalálását.
Noha nagy valószínűséggel már előbb is ismert étel volt, a világszerte elterjedt, rágcsálnivalót, a chipset 1853-ban találták fel a New York állambeli Saratoga Springsben. A chips feltalálásával kapcsolatos anekdota szerint 1853 augusztusában George Crum Sartoga Springsben dolgozott egy étteremben. A híres vasútmilliomos, Cornelius Vanderbilt éppen vacsorájához kezdett az egyik helyi étteremben, amikor a körítésként feltálalt burgonyát túlságosan vastagnak találta. A pincér máris hozta a vékonyabb, ropogósabb falatokat. Csakhogy Vanderbiltnek ez sem ízlett. Végül is a főszakács, George Crum – megleckéztetésként – maga sütötte meg olyan vékonyra és ropogósra a burgonyát, amilyet addig még soha senki nem készített. Ekkor az előkelő vendég, ahelyett hogy felháborodott volna, jóízűen elfogyasztotta a világ első burgonyasziromját. Azután rendelt még belőle.
Hamarosan pedig felragyogott a chips csillaga a gasztronómia égboltján. A történet nem 100%-ban bizonyított, de érdekes mozzanata a kényes ízlésű vendég személye. A tulajdonképpen társ-feltalálónak is tekinthető vendég valóban egy prominens személy volt, a vasút- és hajóépítésekkel vagyont szerző kényes ízlésű Cornelius Vanderbilt. Az amerikai üzletember a korabeli Egyesült Államok egyik leggazdagabb embere, a Vanderbilt-család alapítója volt.
George Crum véletlenül kreált fogása hamar közkedvelt specialitássá vált, és rövidesen az extravékony krumpli lett a ház specialitása. Eleinte minden fogáshoz külön kínálták egy tálkában. Később kis dobozokban árulták, majd gyárakban kezdték készíteni nagy mennyiségben. 1926-ban azután a közkedveltté vált csemegéhez bizonyos Laura Scudder zsírpapírból zacskót gyártatott, amit forró vasalóval zárt le.
A chips történetéhez tartozik, hogy eleinte külön nem ízesítették, csupán egy kis zacskónyi sót mellékeltek hozzá. Az ízesített változatok csak 1954-ben jelentek meg, melyeket Joe Murphy ír chipsgyáros dobott piacra. A Murphy által kitalált első ízek közé tartozott a sós-ecetes és a sajtos-hagymás, melyek ma is népszerűeknek számítanak.
Az európai kontinensen a második világháború után jelent meg a chips, az amerikai katonák hozták magukkal. Magyarországra jókora késéssel, a kilencvenes évek legelején érkezett meg az amerikai csemege. Az ország egyetlen chipsgyára Zircen működik, mivel a hűvös és csapadékos Bakonyban kedvezőek a burgonyatermesztés feltételei. Egy kilogramm burgonyaszirom előállításához 3,5 kg burgonyára van szükség, mivel a sütés során szinte az összes nedvesség távozik a burgonyaszeletekből.
A gyártáshoz különleges, alacsony keményítőtartalmú burgonyafajtákra van szükség, amelyekkel nemigen találkozunk a boltokban. A hazai éghajlat nem a legkedvezőbb a burgonyatermesztés szempontjából, mivel gyakoriak a forró és aszályos időszakok. Ennek ellenére a hazai burgonyatermésből minden századik gumó a zirci üzem sütőjébe, majd a chipsestasakokba kerül. A Keszthelyi Burgonyakutató Központ évek óta dolgozik egy hazai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó chipsburgonyafajta nemesítésén.
Magyaroszágon egy lakosra 0,47 kiló chipsfogyasztás esik, ami lényegesen nem tér el például az Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban elropogtatott mennyiségtől. A Benelux-államokban viszont 3 kg, Nagy Britanniában pedig majdnem 6 kg chips fogy évente és fejenként. Ezzel a mennyiséggel a britek megingathatatlan csúcstartók. Olyannyira, hogy a szigetországban időnként komolyan félreverik a vészharangot a magas chipsfogyasztás által okozott elhízás vagy a sóbevitel miatt. Magyarországon viszont csupán a lakosság egyharmada fogyaszt chipset és ők is csak átlagosan havi egyetlen alkalommal nyitnak ki egy-egy zacskót.
A britek kedvence a már említett ecetes, amely nálunk viszont szinte eladhatatlan. Magyarországon magasan vezetnek a különféle hagymás ízek, közülük is kiemelkedik a hagymás-tejfölös. Érdekes, hogy a magyar konyha jelképének számító paprikás íz nálunk kevésbé népszerű, a német és lengyel chipsfogyasztók azonban élnek-halnak érte. (A német chipspiacon évtizedek óta egy „ungarisch” fantázianevű termék vezeti az eladásokat.)
