George Segal amerikai festő, szobrász, a pop art jellegzetes képviselője bár pályafutását festőként kezdte, leginkább ikonikus figurális szobrairól ismert.
„Rájöttem arra, hogy a hétköznapi emberek, akiknek nincs nagy igényük arra, hogy jóképűek legyenek, valahogy énekelnek és gyönyörűek a saját életritmusukban. Azok az emberek, akiket újra és újra modellként használok, nagyon élénk szellemi élettel bíró barátok [és rokonok]… Rájöttem arra, hogy a végletekig tisztelnem kell egy adott emberi lény entitását, és ez egészen más meglátások, attitűdök halmaza: az élet ajándéka, a tudat ajándéka, a szellemi élet ajándéka.” (George Segal, 1970)
George Segal 1924. november 26-án született Bronxban, New Yorkban. Absztrakt festőként kezdte pályáját. 1956-ban önálló kiállításon mutatta be képeit. Érdeklődése később a szobrászat felé fordult, 1958-ban elkészítette első plasztikáját.
Gipszfigurái megformálásához zsákvásznat, orvosi kötözőanyagot és dróthálót használt. Plasztikus együtteseinek főszereplői az elnagyoltan mintázott, életnagyságú, fehér gipszfigurák, amelyek hangsúlyos élettelenségükkel és némaságukkal múmiaszerűségükkel és idegenségükkel uralják a köréjük komponált – a nézőével közös – mindennapos környezetet.
Gipszből öntött figurái gyakran hétköznapi berendezési tárgyak vagy azok környezetében helyezkednek el.
Öntési technikája lényege, hogy az élő modellt vakolattal átitatott sajtvászon csíkokba csomagolják, ami érdes textúrát és minimális felületi részletet kölcsönöz a figuráknak, így fokozva az anonimitás és az elszigeteltség érzését.
Az 1970-es évek közepén, a több mint egy évtizednyi tisztán fehér figurák létrehozása után visszatért a színhasználathoz. Kék festéket vitt fel a vakolatra, megidézve Segal festői és színezői gyökereit.
Néha két alak áll az ajtóban egymással szemben a galéria valós fizikai terében. Máskor egy nő áll a nyitott ajtónál a folyosón. A szobrok szeme csukva van, a testbeszéd pedig érzéketlen. Ezt az érzelmi kétértelműséget hangsúlyozza a figurák kék színének hideg és összetett minősége. Az ajtókeret pedig hozzátesz az összetartozás és az elidegenedés egyidejű érzéséhez. Ez nagyrészt azért is feltűnő, mert Segal figurái a szobrokat megtekintő nézők valós terét foglalják el, fokozva affektív közvetlenségét.
Jelentős műve többek között A teherautó (1966), A pénzbedobós mosógép (1966-67).
Több alkotása az Egyesült Államokban jellemzően városi környezetben, buszpályaudvaron, utcákon, parkokban, tereken látható. Ilyen például „az utcai kereszteződés” szoborcsoport (1992) a Montclair Állami Egyetem sétányán, New Jerseyben.
Egyik legismertebb munkája a San Franciscó-i Lincoln Parkban található holokausztemlékmű-installáció (1984).
Élete utolsó éveit új alkotások és kifejezések töltötték ki. New York és New Jersey utcáiról és az életében élő emberekről készített fekete-fehér fényképeit felhasználta szoborcsoportjai létrehozásához.
Művészetét többek között 1997-ben a japán Praemium Imperiale díjjal ismerték el, 1999-ben megkapta a National Medal of Arts, az Egyesült Államok legmagasabb művészeti kitüntetését.
