A fagylalt kétségtelenül a nyár egyik sláger terméke, története évezredeken és országokon át újabb és újabb érdekességgel gazdagodott. Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix, Voltaire és Rousseau is rajongott a hideg nyalatért. Nem csoda, hogy ma is új ötletekkel gazdagítják ezt a finomságot.
Nagy valószínűséggel az ókori kínai birodalomban fejlesztették ki az első fagylaltokat, amelyeknek receptjeit később, a korai középkorban Marco Polo juttatta el Európába, és a középkorban az olasz és a francia konyhaművészet elengedhetetlen kellékévé váltak a jeges finomságok. Mint oly sok helyre, magyar földre is olasz közvetítéssel került először a fagylalt, Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix, gazdag udvartartásának udvari sütő- és cukrászmestereinek közreműködésével. A XVIII. század harmadik harmadában meginduló nyelvújítás során a jeges nyalatra is kerestek a magyar nyelvnek megfelelő kifejezést, 1775-ben egy Báróczi Sándor nevű testőr-író találta ki a ma is használt „fagylalt” szót, amely sokáig csak lappangó kifejezés maradt, csaknem hetven évig.
A XVIII. században terjedtek el a krémesebb változatok, melyek alapjához tojássárgáját, tejszínt adnak. 1900-as évek elején, a Saint-Louis-i világkiállításon tűnt fel, ahol egy szíriai fagylaltárus édes pitatésztában tálalta művét. Tíz évvel később, Amerikában születik meg a pálcikás fagylalt, a jégkrém ötlete. Magyarországon az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. A cukrászok pedig azóta is törekednek a sokszínűségre, mind a művészi forma, mind az íz világ terén, amire a technika folyamatos fejlődésével újabb és újabb lehetőségek nyílnak.
Fagylalt, kávé, sorbet
A kézműves fagylalt tipikus olasz termék, amely többek között Itália édességét, az olaszok kedvességét is jelképezi. Az az olasz fagylaltkészítők fővárosának Longaronéról (Belluno) számított hosszú időn át, az 1800-as évek végén innen indultak útnak a mesterek, hogy városról városra járva árulják, népszerűsítsék a hűs nyalánkságot. (A városkát 1963. október 10-én egy csaknem 2000 emberéletet kioltó gátszakadás elmosta a föld színéről, de azóta újjáépült.)
A fagylalt és a sorbet közötti jeges átmenet csak megerősíti azt a közismert tényt, hogy az olaszok a kávéról még a legnagyobb hőségben sem mondanak le. Amikor Itáliában 35 fok feletti a forróság, a bárokban ősztől tavaszig jó forró espresso kávét rendelő olaszok előre lefőzött és jégbe hűtött kávéra váltanak át (caffé freddo), sőt még a cappuccinót is hidegen kérik. A presszók utcai teraszain jégreszelékkel teli kávét (vagy kávéval leöntött jégreszeléket, granita al caffé-t) kanalaznak, ilyenkor kivételesen nem apró csészéből, hanem ölesebb pohárból.
A kávéról Olaszországban nyáron sem mondanak le. Főleg azóta nem, hogy nyári kávékülönlegesség jelent meg a bárpultokon. Olaszul a neve crema di caffé ghiacciata, vagyis jeges kávékrém, és egy jeges és habos kávéturmixra emlékeztet
A jeges kávékrém átmenetet képez a kávé ízű fagylalt és a sorbet között: az ötlet az egész világon ismert olasz kávéfőzőgép-gyártóktól származik, azután az olasz bárosok saját ízlésük szerint fejlesztették tovább. Az újdonságra ráharaptak a fagylaltcégek is, a jeges kávékrémet már az összes fagylaltmárka hűtőládájában megtaláljuk. Papírpohárban árulják szívószállal. Ugyanezt frissen a bárokban kisebb-nagyobb üvegpohárban szervírozzák, és az amerikai gyorsbüfés kultúrától való büszke megkülönböztetés jeleként az olaszok nem kérnek hozzá szívószálat.
A jeges kávékrém
Egy turmixgéppel 40/50 kiscsésze kávékrémhez
Hozzávalók: 1 zacskó már szupermarketben is kapható úgynevezett kávépreparátum, 1,5 liter tejszín, 1,5 liter friss tej, 15 kávéscsésze (igazi olasz) espresso.
Elkészítés: A hozzávalókat egy turmixgépbe öntjük, és kis szüneteket tartva mintegy félóráig mixeljük – 4 fokos hőmérsékleten. Hidegen tálaljuk. Díszíthetjük tejszínhabbal, csokoládé, eper vagy kávé öntettel, gyümölccsel.
