„Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, / Lelki kenyér az éhező szíveknek, / Asztaláldás mindenki asztalán.” Miért a fehér kenyér a legkedveltebb hazánkban? Milyen trendek vannak a hazai kenyérfogyasztásban? Hogyan lehetne segíteni a tudatosságot a vásárlók körében?
Az államalapítás hivatalos ünnepéhez ma már hozzátartozik az új búzából sütött, nemzeti szalaggal átkötött kenyér megáldása, megszentelése és megszegése is.
Magyarországon ezt az ünnepet a történelmi feljegyzések szerint 1949-ben vezették be állami kezdeményezésre: az új kenyér ünnepével próbálták ellensúlyozni a Szent István nap ünneplését. Az új kenyér ünnepének ekkor már volt történelmi múltja, hiszen Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-ben rendeletbe foglalta a század végi forrongó agrármozgalmak lecsendesítése, illetve a földesúr és az aratók közötti jó viszony helyreállítása érdekében az aratóünnepek felújítását.
REMÉNYIK SÁNDOR: MINDENNAPI KENYÉR
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.
Már nem eszünk olyan sok kenyeret, mint régen, viszont keressük a jobb minőségűt köztük, dacára annak, hogy még mindig többségben vannak a fehér kenyeret imádók. A kenyér minősége már jobban számít az árnál egy friss hazai kutatás szerint Az árnál fontosabb a kenyér minősége a magyar fogyasztók többségének – derül ki a JÓkenyér országos, a felnőtt magyar lakosság (18+ évesek) körében, ezer fő bevonásával, reprezentatív mintán végzett legfrissebb online kutatásából. A válaszadók 72 százaléka inkább fizet többet, csak a megvásárolt kenyér legyen olyan jó, ami az egyéni elvárásainak megfelel. A tudatosság terén viszont van még bőven tennivalója a vásárlóknak. Bár a megkérdezettek több mint fele (56 százalék) figyel rá, mit tesz a kosarába, azért ez nem feltétlenül jelenti, hogy alaposabban is utána néznének a pékáruk összetevőinek, vagy a hozzáadott adalékanyagoknak.
Európai összevetésben a magyar lakosság a középmezőnyben helyezkedik a kenyérfogyasztás terén. Hazánkban átlagosan az egy főre eső mennyiség 37 kilogramm. Vannak országok, ahol ennél jóval többet (50 kilónál is többet), míg számos más helyen pedig kevesebbet vesznek ebből, az egyik legfontosabb alapélelmiszerből. A friss kutatás szerint, akik kevés kenyeret esznek Magyarországon, ezt főleg azért teszik, hogy csökkentsék napi szénhidrát-bevitelüket, vagy csak más pékárukat részesítenek előnyben. Ellenben a válaszadók több mint harmada minden tekintetben kenyérpártinak bizonyult. Javarészük (22 százalék) szereti a kenyeret, ezért semmiképpen sem mondana le róla és elképzelni se tudná a napi étkezéseit nélküle. Kisebb hányaduk (8 százalék) pedig az egészséges táplálkozás részének tekinti, ezért fogyasztja azt rendszeresen.
Az előbbi tükrében meglepő hogy a fehér kenyér népszerűsége továbbra is töretlen. A válaszadók közel fele (48 százalék) ezt a típust keresi és vásárolja nap, mint nap. A preferencia sorrendben a második a búzából készült félbarna kenyér, amit a megkérdezettek 39 százaléka tesz rendszeresen a kosarába, míg a dobogó harmadik fokán a teljes kiőrlésű lisztből sütött kenyerek állnak. Utóbbiakat a kutatásba bevont emberek 26 százaléka részesíti előnyben. Mögöttük a magvas és rozs (24-24 százalék), a kovászos (15 százalék), a rozsos (14 százalék), illetve a paraszt kenyerek (12 százalék) sorakoznak. Tény viszont az is, hogy a 40 és 59 év közötti korosztály tagjai körében – más korcsoportokhoz képest is – magas (31 százalék) a teljes kiőrlésű lisztből sütött kenyerek kedveltsége.
A válaszokból az is világossá vált, hogy a fogyasztók döntését a kenyérvásárláskor elsősorban a tapasztalataik, a szokásaik befolyásolják, és csak kisebb részt a tudatosság. A válaszadók alig 9 százaléka állította azt, hogy alaposan megnézi az összetevőket, mielőtt kenyeret vesz. A felmérésbe bevont emberek közel negyede (24 százaléka) csupán a típusok (fehér, félbarna stb.) szerint szelektál, míg a megkérdezett 35 százaléka inkább márkahűnek nevezhető, köszönhetően annak, hogy ők egy adott pékség termékeit vásárolják, ennél fogva a kenyér összetevőivel különösebben nem is foglalkoznak. Hasonló a helyzet az adalékanyagok vonatkozásában is: a kutatás szerint a vásárlók 57 százaléka egyáltalán nem nézi, hogy van-e adalékanyag az általa megvásárolt kenyérben. A többséget (42 százalék) egyszerűen nem érdekli semmilyen szinten az összetevők tanulmányozása. Sőt kisebb hányaduk (21 százalék) egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy az adalékanyagok bármilyen egészségügyi kockázattal is járnának, és sokan vannak olyanok is (19 százalék), akik szerint az adalékmentes kenyér drága, ezért nem is tesznek próbát vele.
Velük ellentétben a megkérdezettek 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy többé-kevésbé rendszeresen az adalékmentes kenyereket veszi. Az ezt a tábort képviselő válaszadók 29 százaléka az adalékanyagok betegségeket előidéző hatásától tartva nézi meg figyelmesebben a boltok kínálatában szereplő kenyereket. De jelentős azoknak a száma is (15 százalék), akik úgy vélik bár betegséget nem, de kellemetlenségeket okozhatnak az adalékanyagokat tartalmazó péktermékek.
„A kutatásunkból kiderül, hogy a lakosság 10 százaléka tekinthető tudatos kenyérvásárlónak. Ők azok, akik alaposabban megnézik az összetevőket, azoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait. Ez még nagyon szűk kisebbség – árulta el Ludwig Klára, a JÓkenyér tulajdonosa és pékmestere. – Ugyanakkor reménykeltő az, hogy a válaszadók 46 százaléka szeretne jobban odafigyelni arra, hogy mit tesz a kosarába. Azonban nem igazán ismerik a módját annak, hogyan tudhatnának meg többet az összetevőkről, az adalékanyagokról, illetve arról, hogy melyik komponens micsoda, mit okozhat. Sokszor az eladóhelyeken sem jutnak hozzá a kellő információkhoz. A boltokban a polcokon nincsenek ott a megfelelő kiírások, a nem csomagolt kenyereken nincs, vagy alig olvasható az írás, így a termék beazonosíthatósága sem egyszerű feladat.”
„Nekünk pékeknek mindent meg kell tennünk azért, hogy a vásárlók tájékozottabbak legyenek. Minél nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az edukációra, akár már a legkisebbek körében is, hogy ennek köszönhetően egyre többen fogyasszanak a jövőben jó minőségű, egészséges, adalékmentes kenyereket” – hangsúlyozta Ludwig Klára.
A szakember kiemelte azt is, hogy az Élelmiszerkönyv 2017-es változásainak a hatásait már a vevők is érzékelik, bár leginkább a megváltozott kínálat alapján, nem pedig a bejelentés tudatában. A kutatás rávilágít arra, hogy a válaszadók 21 százaléka a termékskála bővülését emelte ki, míg 19 százalék a kenyerek ízének változásáról számolt be az elmúlt két évre visszatekintve. A megkérdezettek további 8 százaléka minőségi változást, míg 6 százaléka egyéb javulást tapasztalt a kenyerek vonatkozásában. A JÓkenyér kutatását a Pulzus készítette 2019. május hónapjának második felében.
