Idősebb Dumas-nak kisujjában volt a francia konyhaművészet. Szerencsére Konyhai nagyszótár című szakácskönyvében nem kizárólag az elefántláb és a teknősbékaleves receptjét írta le.
„Régi vágyam, hogy munkásságomat egy olyan művel koronázzam meg, amely nem csak az olvasónak szerez örömet és szórakoztatást, hanem munka közben nekem is. És mi lehetne kellemesebb, mint evésről-ivásról írni, közben anekdotázni.”
A könyv, amelyről a nagy francia regényíró, idősebb Alexandre Dumas ábrándozott, és amelyet az író fő műveként emlegetett valóban meg is született. Több mint 300 könyv, színdarab, regény, novella, tárca jelent meg a nevével, ám nagy ínyenc lévén briliáns stílusban, szellemesen fogalmazva egy konyhaművészeti lexikont (ma kiegészített szakácskönyvnek nevezzük) is készített. A Konyhai nagyszótár (Grand Dictionnaire de cuisine) című kötet halála után három évvel, 1873-ban jelent meg. Sajnos magyar kiadása eddig nem volt a gasztrokötetnek.
A három testőr, A fekete tulipán és a Monte Cristo grófja című remekművek szerzője mozgalmas és könnyelmű életet élt. Az ifjú Alexandre gyermekkorát a Villers-Cotterets-i családi birtokon töltötte, majd egy ideig Crépyben írnokoskodott. Hogy anyagi helyzetükön javítani tudjon, Párizsba ment szerencsét próbálni. Sikerült is iratmásolói állást kapnia az orléans-i herceg (a későbbi Lajos Fülöp király) udvarában, s ezzel egy időben a színműírással is megpróbálkozott. Mozgalmas párizsi élete során kapcsolatba került a neves színésszel, Francois-Joseph Talmával és a romantikus mozgalom vezéralakjaival.
A színházi és írói körök mellett leginkább a szép nők társaságáért rajongott, legendásan sok kedvese volt, Marie Lebay-tól 1824-ben fia is született, akit később adoptált, és aki ifj. Alexandre Dumas néven apja nyomdokaiba lépve szintén sikeres íróvá vált. Dumas sikerének forrása kifogyhatatlan mesélőkedve, képzeletének elapadhatatlan teremtő ereje. 1840-ben megnősült, felesége Ida Ferrier színésznő lett, akitől azonban 1844-ben el is vált. Viszontagságos ifjúkoráról és a korabeli társadalmi életről színes beszámolót adott a később 22 kötetben megjelent Emlékeim című művében.
Irodalomtörténeti szempontból a legfigyelemreméltóbb időszak az 1840 és 1855 közötti volt, ekkor születtek ugyanis a napjainkban is legnépszerűbb Dumas-regények: A három testőr, a Húsz év múlva, a Bragelonne vicomte, a Monte Cristo grófja, A királyné lovagja, az Egy orvos naplója, A királyné nyakéke, A fekete tulipán és a Korzikai testvérek.
Idősebb Alexandre Dumas művésze volt a salátakészítésnek. Nem egyszer előfordult, hogy kedvenc vendéglőjében, a Maison d’Orban átvette a chéf szerepét a konyhában, és saját kezűleg készítette el és ízesítette meg a megrendelt ételt. Konyhai nagyszótár című 1200 oldalas szakácskönyvében – mely egyúttal a nagy író utolsó műve lett – adta közre mesterfogásait, érdekes anekdotáit, s mintegy a gasztronómia világtörténetét. A Konyhai nagyszótár kötetében Dumas sem mennyiségre, sem egyéb fűszerezésre nem adott útmutatást, az amúgyis ösztönösen élő író valószínűleg mindenki ízlésére hagyta.
Dumas-saláta
Hozzávalók: 2 fej saláta, a mártáshoz: 2 tojássárgája, 1 dl olívaolaj, 1 púpozott kk. mustár, 1 citrom leve, 1-2 gerezd fokhagyma, 4 szelet kenyér
Elkészítése: A fejes salátát előkészítjük, leveleire szedjük, megmossuk, megszárítjuk, majd kisebb-nagyobb darabokra tépve, hűtőbe tesszük hűlni.
A tojássárgákat a citromlével simára keverjük, hozzáadunk egy mokkáskanálnyi mustárt és csipetnyi sót, majd az olajat – állandó kevergetés közben – cseppenként beleöntjük. Alaposan kikeverjük és a mártást is hűtőbe tesszük.
A hideg salátára közvetlenül tálalás előtt öntjük a mártást. Szárazon megpirítunk két szelet lehéjazott kenyérszeletet, fokhagymával bedörzsöljük, majd apró kockákra vágjuk, és ezzel megszórjuk a saláta tetejét.
A salátához céklát, zellert, gombát, burgonyát és szószt használt az ínyenc író.
