A lassú evés nem időveszteség, hanem egészséges élvezet – állapította meg 1986-ban az olaszországi Slow Food-mozgalom, amely a gyors, egészségtelen, műanyag ízű gyorsbüfés divattal szemben a lassú élvezettel fogyasztott, a helyi termékekre épülő lakmározást propagálja. Hogy mire való a konyhában található paradicsom és borjúhús? Könnyen elkészíthető, ám hosszan élvezhető ebédre.
Nem véletlen, hogy a mozgalom az északnyugat-olaszországi Pemonte tartományban, a Langhe-domvidéken, Brában talált székhelyre, mivel Itáliában talán errefelé lehet a legjobban enni és inni – sajtot, húst, szarvasgombát, csokoládét és Barolo vörösbort.
Az alapító ökogasztronómus, Carlo Oetrini megérezte, hogy a világ ki van éhezve az egészséges étkezésre. Az olasz termelők és éttermek azonnal a Slow Food mellé álltak, „edd a hazait” jelszóval. A „lassított” fogások ízletes és változatos összetevőkből készüljenek – hirdetik -, amelyeket ne a legközelebbi szupermarketben szerezzünk be, ott ugyanis gyorsan érő-készülő, könnyen csomagolható és szállítható termékek korlátozott választékával szoktatnak rá az egyhangúságra.
A mozgalomnak a lényege valójában a teljes „étkultúra”: a termelő közösségek boldogulása, a biológiai sokféleség megőrzése, az eltűnés veszélyének kitett termények és fajták megmentése, a hagyományos és természetes étkezés kérdése, a mezőgazdasági termelés, a helyi értékek és közösségek támogatása, majd az odafigyelő, igényes íz-érzékelés, étkezési kultúra.
A mozgalom védett élelmiszereket jelölt ki Magyarországon például a mangalicasonkát, amelyet négy éve mutattak be Olaszországban. A mozgalom sikerét jelzi a minden második évben megrendezett Gusto ízfesztivál.
De nem Itália a világ közepe! A Pennsylvania Egyetem kutatói azt tanulmányozták, hogy miért soványabbak a franciák, mint az amerikaiak. A felmérés azt mutatta, hogy a franciák ugyan rendkívül büszkék hazájuk változatos konyhaművészetére és olyan korántsem kalóriaszegény ételekre, mint a libamáj vagy a sajtok, mégis sokkal kevesebbet és kisebb adagokat fogyasztanak, mint a tengerentúliak. Megfigyelhető az is, hogy míg a világ nagy részén a táplálkozás az éhség csillapítását és a szervezet energiaigényének kielégítését szolgálja, Franciaországban az étkezés olyan különleges élvezet, amelyet az emberek szívesen osztanak meg családjukkal, barátaikkal vagy akár munkatársaikkal. Az általában három fogásból álló, többnyire borral leöblített ételsor elfogyasztásához egy-másfél óra kell, hiszen a társaságban étkező franciák szeretik közben megvitatni az élet dolgait. Igaz, ezt a csúsztatást le is dolgozzák, a minisztériumokban még este fél hétkor is…
Az ételek között örök sláger a choucroutte, az elzászi párolt káposzta főtt krumplival, illetve virslivel, kolbászokkal, főtt császárhússal garnírozva.
Sült paradicsomsaláta
Hozzávalók: 25 dkg koktél vagy hosszúkás paradicsom, 1 db lilahagyma, gerezdekre vágva, 2 ek balzsamecet, 1 tk oregánó, 1 ek olívaolaj, zellerlevél
Elkészítés: A sütőt 200 fokra bemelegítjük, közben a hagymát gerezdekre vágjuk. Egy kis tepsiben a hagymát és a paradicsomokat elkeverjük, leöntjük a balzsamecettel és az olajjal, majd megszórjuk az oregánó levelekkel. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Kézzel átforgatjuk, majd 20-25 percig puhára sütjük.
Borjúszelet paradicsommal és sherryvel
Hozzávalók: 4 vékonyv borjúszelet, 4 szelet pármai sonka, 370 g darabolt paradicsom, 150 g sampinyon gomba, só, bors, 8 bazsalikomlevél, 2 ek. olívaolaj, 2 mogyoróhagyma, 5 ek. sherry, cukor
Elkészítés: A borjúszeleteket megmosás után sóval, borssal fűszerezzük, egy-egy szelet pármai sonkát ráterítünk. A bazsalikomleveleket megmossuk, megszárítjuk és minden hússzeletre helyezünk egyet. A serpenyőben felforrósított olívaolajban megsütjük a fűszerezett szeleteket. A mogyoróhagymát meghámozzuk, felaprítjuk és 2 percig pároljuk együtt a hússal. A konzerv paradicsomdarabokat és a felszeletelt gombát hozzáadjuk, majd kb. 15 percig pároljuk.
Keverjük bele a sherryt és a mártást főzzük tovább a hússal együtt. Ízeítsük sóval, borssal és cukorral. Metélt tésztát ajánlunk hozzá.
PaLa
