Mackós termetével, utánozhatatlan humorával és legendás pofonjaival vált világsztárrá, azonban Bud Spencer nemcsak filmszínész volt, olimpikon, vízilabdázó, pilóta, vállalkozó és író is egy személyben. 10 éve hunyt el a mozi egyik legszerethetőbb alakja, akinek filmjein generációk nőttek fel.
Carlo Pedersoliból Bud Spencer
Bud Spencerként ismerte meg a világ, de 1929. október 31-én Carlo Pedersoli néven született Nápolyban. Gyermekkorát jómódú családban töltötte, ám a második világháború és a családi vállalkozás csődje alapjaiban változtatta meg életüket.
Fiatalon még nem a színészet érdekelte. A tanulás mellett a sport töltötte ki mindennapjait, különösen az úszás, amelyben hamar kivételes tehetségnek bizonyult.
Kevesen tudják, hogy Bud Spencer a sporttörténetbe is beírta a nevét. Ő volt az első olasz úszó, aki 100 méter gyorson egy percen belüli időt ért el. Többszörös olasz bajnok lett, és az olasz vízilabda-válogatott tagjaként nemzetközi sikereket is aratott.
Részt vett az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i olimpián, vízilabdázóként pedig Európa-bajnoki címet ünnepelhetett. A sportból hozott fegyelem és kitartás egész életét végigkísérte.
A hatvanas évek végén a sportolói pálya lassan háttérbe szorult, és Carlo Pedersoli egy filmszerep kedvéért új nevet választott. Így született meg Bud Spencer. A legenda szerint a Spencer nevet kedvenc színésze, Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, a Bud pedig kedvelt sörmárkájára utalt.
Az igazi áttörést az 1967-es Isten megbocsát, én nem! hozta meg, amelyben először szerepelt együtt Terence Hill-lel. A két színész között azonnal működni kezdett az a különleges kémia, amely később filmtörténeti jelentőségűvé vált.
A verhetetlen páros
A Cultura.hu több alkalommal is felidézte Bud Spencer és Terence Hill legendás barátságát. Filmjeikben a jókedv, a humor és az igazságérzet találkozott. Bár a vásznon gyakran repkedtek a pofonok, erőszak helyett mindig a komikum dominált.
A Van, aki forrón szereti helyett az ő világukban inkább bab, kolbász, sör és óriási bunyók várták a nézőket. Az Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs vagy a Szuperhekusok ma is rendszeresen visszatérnek a televízió képernyőire.
A nézők nemcsak a vicces jeleneteket szerették bennük, hanem azt is, hogy filmjeikben mindig a gyengébbek oldalára álltak.
Bud Spencer önálló filmsztárként is sikeres volt. A Piedone-filmek nápolyi rendőreként egyszerre volt kemény, igazságos és végtelenül emberséges.
A figura annyira népszerű lett, hogy sokak számára máig összeforrt a színész nevével. Piedone nem a szabálykönyvek szerint dolgozott, hanem a szíve szerint – talán ezért szerette őt annyira a közönség.
Pilóta, vállalkozó, filozófus
A színészet mellett számtalan területen kipróbálta magát. Volt repülőgép-pilóta, légitaxi-vállalkozó, étteremtulajdonos, sőt zeneszerző is.
A Cultura.hu korábbi írásai szerint különösen érdekelte a filozófia és az emberi természet. Idősebb korában könyveket írt, visszaemlékezéseket publikált, és szívesen mesélt életének tanulságairól.
Hetvenéves korában még egyetemre is beiratkozott, mert úgy vélte: tanulni soha nem késő.
Miközben a világ egyik legismertebb filmsztárja lett, magánéletében mindig a nyugalmat kereste. Feleségével több mint fél évszázadon át élt boldog házasságban, gyermekeire és unokáira pedig rendkívül büszke volt.
Ritka jelenség volt a filmszakmában: a hírnév ellenére megőrizte közvetlenségét és szerénységét.
Egy szerethető legenda
Bud Spencer 2016. június 27-én hunyt el Rómában. Halálhírére rajongók milliói búcsúztak tőle szerte a világon. Magyarországon különösen nagy népszerűségnek örvendett, filmjei ma is generációkat kötnek össze.
Nem csupán azért emlékezünk rá, mert hatalmas pofonokat osztott ki a vásznon. Hanem azért is, mert szerepeiben mindig ott volt az emberség, a humor, a tisztesség és a jó szándék.
Talán ez Bud Spencer valódi titka: nem hőst játszott, hanem olyan embert, amilyennek sokan szeretnének lenni.
