„A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt” – vallotta Gundel Károly vendéglős, a magyar szakácsművészet első és máig legnagyobb tekintélyű mestere, aki 135 éve, 1883. szeptember 23-án született.
Gundel Károly 1883. szeptember 23-án született Budapesten a neves vendéglős, Gundel János fiaként. „Inaséveit” az István Főherczeg szállodában töltötte, 1900-ban végbizonyítványt szerzett a budapesti Kereskedelmi Akadémián, majd Svájc, Németország, Anglia és Franciaország szállodáiban, vendéglőiben sajátította el a szakma fortélyait. 1906-ban a Nemzetközi Hálókocsi Társaság csorba-tavi és tátralomnici telepének szállodai titkára, majd két év után az igazgatója lett.
1910-ben családjával együtt Budapestre költözött, s átvette az Állatkert tőszomszédságában lévő Wampetics vendéglőt, amelyet hamarosan Gundelre keresztelt át. Mindent megtett azért, hogy vendégei kellemesen töltsék idejüket: zenészeket és énekeseket is szerződtetett, magántársaságok összejövetelei számára a vendéglő kertjében elkülönített részt alakított ki, a társaság krémjét külön teraszon szolgálta ki. Ide járt étkezni a legnagyobb magyar irodalmi ínyenc, Krúdy Gyula is. A 13 szakács készítette ízletes ételeket 52 pincér szolgálta fel.
„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”
Viktor Emánuel olasz király 1937-ben Magyarországra látogatott, s a kormány a székesfehérvári bankett megrendezésével a már nemzetközileg ismert Gundelt bízta meg. Két évvel később a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos étterme a Gundel volt, s a New York Times szerint: „A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus.”
A II. világháború viharát a vendéglő is megsínylette, s hosszabb zárva tartás után 1945 áprilisában nyitotta meg újra kapuit. Régi fényében azonban nem sokáig tündökölhetett, 1949-ben államosították.
A városligeti vendéglőn kívül Gundel 1920-26 között a Royal Szálló, majd 1927-48 között a Gellért Szálló éttermeit is bérelte. Részt vett a Vendéglősök Beszerző Csoportja és a Promontoria Borbevásárló Szövetség alapításában, tagja volt az Idegenforgalmi Szövetség elnöki tanácsának, nagy szerepet játszott a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete működésében, amelynek tiszteletbeli elnöke és örökös tagja is lett. 1928-ban tevékenységéért az Országos Iparegyesület aranyérmével tüntették ki.
Szakmai tapasztalatait A vendéglátás művészete és A vendéglátás mestersége, valamint a magyarok étkezési szokásait megörökítő A magyar konyha fejlődése és a magyar szakácskönyv-irodalom a XVIII. század végéig című munkáiban összegezte. Kis magyar szakácskönyve több mint 30 kiadást ért meg.
„Kétségtelen, nem az a legfőbb gondja a ma, bús és gondterhes magyarjának, s derék asszonyának, hogy mit hogyan süt, főz, s hogyan találja fel. Inkább az a gondja, hogy lehetne a mindennapi szűkös falathoz valót megkeresni, s azt a keveset, ami megvan, miként lehet legjobban beosztani a jusson is – maradjon is elvének szem előtt tartásával.” (A vendéglátás művészete)
Vendéglője étlapján a hagyományos magyar és a francia ételek mellett szerepeltek saját, méltán világhírűvé vált kreációi, mint a Fogas Gundel módra, a Gundel tokány, a Borjúborda Gundel módra, a Gellért, a Liget vagy éppen a Gundel nevet viselő saláta. Egyéni receptjeinek csúcsa azonban minden bizonnyal a „palacsinták királyának” is nevezett ételkölteménye, a Gundel palacsinta.
Az 1956. november 28-án Budapesten elhunyt mester művészi érzéke, kreativitása leszármazottaiban is folytatódott, gyermekei közül többen is a vendéglátás területén tűntek ki, unokái közül a színész Latinovits Zoltán és Bujtor István, valamint a népszerű zenész, Frenreisz Károly hivatásának ismert és elismert képviselője lett.
