Mit evett sörkorcsolyaként szívesen kávéházi és éttermi barangolásai alatt Ady Endre? Mely főztjével kápráztatta el Munkácsy Mihályt Blaha Lujza? Hogyan készült Móra Ferenc kedvenc étele, a fokhagymás rostélyos? Petőfi Sándor pedig éjjel-nappal képes volt gulyást enni.
Elképzelted már valaha, mondjuk, Petőfi Sándort, aki akár reggelire is(!) gulyást vagy épp kakaspörköltöt kanalazott, vagy Deák Ferencet Deák-kuglófot falatozva? Merthogy híres eleink is ettek, méghozzá jóízűen, annak ellenére is, hogy nem ezen szokásukat emelik ki a tankönyvek. Sőt, úgy ettek, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, igazi gurmand módjára kóstolgattak, ízlelgettek, válogattak.
Híres emberek kedves ételei
Az, hogy híres elődeink költők, írók, tudósok, politikusok vagy akár felfedezők mit választottak, miként viselkedtek fehér asztal mellett, mindenkit érdekel. Ki ne hallgatná szívesen az asztali örömök anekdotáit, ki ne olvasná szívesen az illatozó leírásokat? Emberibbé, megfoghatóbbá válnak általuk a lexikonok figurái. Múltbéli gasztrotúrát ajánl Balázs mester, az asztali örömök historikusa, azaz dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum egykori igazgatója a múzeum gyűjteményének segítségével.
Mindig figyelem övezte, kedvelt költőink, íróink vagy a történelem nagy alakjai , hadvezéreink, politikusaink, milyen ételeket fogyasztottak, milyen bort ittak. Nem egy étel neve nőtt össze egy-egy ismert ember nevével. Draveczky Balázs mintegy huszonöt évig dolgozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumnál, és háromszáz hónapnyi kutatás – legendás receptek, anekdoták, visszaemlékezések, egyéb dokumentumok elolvasása után – során több könyvet is írt a „hazai fehér asztal kulináris örömeinek igazgyöngyszemeiről”. A Híres emberek kedves ételei például ötven híresség tányérjára enged betekintést. „Célom az, hogy olyanokhoz is eljussanak az összecsipegetett gasztronómiai történeti aranymorzsák, akik vagy egyáltalán nem juthattak eddig sorsuk, körülményük miatt ilyesféle ínyencségekhez, vagy csak véletlenül hallottak, olvastak elkészíthető konyhai hungaricumokról és történetük fehér asztal melletti kínálatáról” – vallja a szerző.
Lepény, torta, leves és pogácsa
Ínyenc írónak számított például Bródy Sándor, akiről amikor belépett egy étterembe, étkezdébe, „mindenki érezte: a konyhaművészet kedvelője, apostola, de alázatos méltányolója”. Maga készítette a pezsgőborban főtt és szarvasgombával bélelt pulykát, s borozáshoz csúszó tepertős pogácsájának receptje máig fennmaradt.
Molnár Ferenc drámaíró felesége, Fedák Sári nemcsak János vitéz Iluskájaként tudott alakítani a színpadokon, hanem bizony a konyhában is a sütő előtt. Tortájának receptjét több szakácskönyv is közölte, viszont lepénysütése titkait, mint ahogyan a Fedák-tortáét is, csak jó barátnője, Móra Ferenc feleségének a szakácskönyvébe engedte beletenni.
Deák Ferenc kedvelte a zalai, egyszerű ételeket, kiváltképp a füstölt húsokat, hurka- és kolbászféléket. De a kor reformer költője, Petőfi Sándor is a magyaros ételeket részesítette előnyben; a legkedveltebb étele a gulyás és a túrós csusza volt.
Nagy romantikus mesélőnknek, Jókai Mórnak több kedves étele is volt. Szerette a hazai ízeket, de a francia különlegességeket sem vetette meg. A Jókai bablevest, talán senkinek sem kell hazánkban bemutatni, közismert finomság lett a füstölt malacköröm babbal főzve, amely egyszerű, sűrű babalevesként került, és kerül ma is az asztalra. A leves lényege, hogy teljesen kihagyják belőle a zöldséget, a kolbászt vagy a csülköt, és csipetkét sem főztek hozzá. Ezek a hozzávalók, már mind a későbbi szakácsmesterek tették hozzá ízesítési, javítgatási szándékkal vagy azért, hogy újítgassák, formálgassák tudásukat.
Krúdy Gyula nem csak a 20. század egyik legismertebb írója volt, hanem az egyik legínyencebb is. Közismert, hogy a Szindbád írója külön figyelmet szentelt az élvezeteknek, így az ételnek s italnak is, s utánozhatatlan hangulatot varázsolt a különböző fogások köré. Viszont Krúdy sem volt különc, a rácponty, marha- és körömpörkölt mellett a tányérhúsok (főtt marhahús) nagy kedvelője volt.
