Blaha Lujza akárhová utazott Magyarországon, mindenütt lázba hozta a férfiakat…
Nem történt ez másként Kézdivásárhelyen sem.
Az odavalósiak szerint a Rabonbánok óta ekkora tisztelet és rajongás nem övezett senkit. Persze a rabonbán fogalom magyarázatra szorul. A székely hiedelmek szerint Attila halála, de állítólag még a magyarok honfoglalása után is, a székelyek uralkodója és főpapja volt a rabonbán, aki a székely nép nevében mutatta be az áldozatokat. Az már teljesen mindegy, hogy mi az igazság és mi a képzelgés, tény és való, hogy a rabonbán fogalom volt a székelység szemében és ezzel a fogalommal illették a közöttük szereplő Blaha Lujzát. Aminek úgy adtak látható és kézzelfogható jelet, hogy minden este kifogták a lovakat a művésznő kocsijából.
Egy alkalommal arra figyelt föl Blaháné, hogy két igencsak jól öltözött, előkelő úr lökdösi egymást.
– Ne tolakodjék kérem. Ez az én helyem!
– Kikérem magamnak a gyanúsítást, nem szoktam tolakodni, de Ön el méltóztatott foglalni a helyemet!
– Ne okoskodjon kedves uram! Tanúkkal tudom bizonyítani, hogy az isteni művésznő fogatában tegnap este is én voltam a rudas. Tehát szokásjog szerint engem illet meg ez a hely.
Magyarázatként: a kocsi jobb oldalára befogott ló neve a rudas, a baloldalié pedig a nyerges.
