A decemberi ünnepek során egyfajta ajándék biztosan jut minden gyereknek: az édesség. Ami leggyakrabban szaloncukor.
A karácsonyi szokásokban mindenütt a világon központi szerepet játszanak a különleges, csak ehhez az ünnephez tartozó ételek és ezeken belül is a speciális édességek. Van-e olyan gyerek vagy felnőtt hazánkban, akinek a karácsony hallatán nem az elsők között jut eszébe a színes, csillogó papírba csomagolt édesség, a szaloncukor?
Decemberben általában bepótoljuk mindazt, amire egy éven át elfelejtettünk odafigyelni. Most utat kap a túláradó szeretetroham, a diétázó gyomrok feleslegesnek érzik az egész éves önmegtartóztatást, az ünnepeken pedig csokoládé-és cukorkaáradat zúdul az ünnepi asztalra.
A karácsony szorosan összekapcsolható a szaloncukorral. Bármilyen szűk lehet az emberek pénztárcája, hazánkban a szaloncukor mindig fölkerül a karácsonyfákra.
Bár a karácsonyfa állítása és díszítése Európa szerte elterjedt hagyomány, a szaloncukrot sajátunknak érezzük. E karácsonyi finomság a XIV. századi Franciaországból származik és eredetileg fondant cukorból készült. Német cukorművesek közvetítésével került hazánkba a XIX. század elején. Az 1880-90-es években már a legtöbb magyar háztartásban szaloncukorral díszítették a karácsonyfát.
A szaloncukor gyártása Gerbeaud Emil és Stühmer Frigyes nevéhez fűződik
A századelőn még sok helyen a karácsonyi szertartásokhoz tartozott a családi szaloncukor készítés és csomagolás. Míg Kugler Henrik korában még kézzel készítették, utódja, Gerbeaud Emil már a Stühmer csokoládégyárban előállított szaloncukrokat kínálta cukrászdájában. A nagyüzemi szaloncukorgyártás az 1950-es években indult be Magyarországon.
A társadalmi különbségek persze a szaloncukor minőségében is megmutatkoztak, az egyszerű kockacukortól kezdve a legdrágább bonbonig terjedt. A mai lehetőségek szinte végtelenek, a hagyományos zselés és marcipános változatlanul kedvenc, de találhatunk olyan különlegességeket is, mint például a kétrétegű, túrós, joghurtos és robbanó cukros változatok.
Számtalan mítosz, legenda és jelkép kapcsolódik tehát az évszázadok hagyományain alapuló karácsonyi édességekhez, az azonban biztos, hogy mindemögött az az egyszerű érzés húzódik, hogy az édesség alapvetően hozzátartozik az ünnephez.
Az 1980-as években a jó minőségű konzum mellett megjelentek a zselés ízesítésűek, és a mai napig ezek a legkeresettebb fajták. Egy magyar család átlagosan 1 kg szaloncukrot fogyaszt az ünnepi időszakban. Annak ellenére, hogy a kínálat igen széleskörű, egyre többen térnek vissza a hagyományos receptekhez, és otthon készítik el saját karácsonyi édességüket.
