„Korábban háborúk, tiltások, királyi és pápai rendeletek kísérték a kávé útját Etiópiából az Arab-félszigetre, onnan át Európába, majd a világ minden sarkába.”
A kahve szó eredetileg bort jelentett törökül, később a kávét is így hívták. A fennmaradt török vámkönyvek szerint az első kávészállítmány 1579-ben érkezett Magyarországba. Nem egész másfél évszázad múlva, 1714 februárjában Kávéfőző Balázs megteremtette az első magyar kávéházat Pesten, a későbbi Magyar utcában. Azon a környéken akkoriban rác, örmény, görög és török vándorkereskedők, hajósok, marhajtók, süveggyártók, pipametszők, szűcsök, lepénysütők forgolódtak, és be-betértek Balázshoz egy csésze jó török kávére.
A dokumentumok szerint 1780-ban Pesten már kilenc kávéház működött, és Budán is jegyeztek néhányat. A kávén kívül tea, csokoládé fagylalt, mandulatej, limonádé, sör, többféle bor, rum, puncs, boreves, zsemleperec, kuglóf és aprósütemény.
A munkahelyi kávészünetet a posta találta ki: a XVIII. század végén a postahivatalok dolgozói voltak az elsők, akik az utazókat pihenésük közben forró kávéval megkínálták és ezzel megszületett a kávészünet fogalma. A munka közbeni kikapcsolódásnak ez a formája az ő számukra azonban csak később jött divatba.
Szuna Noémi Kávé – Csészével a világ körül című kötete világkörüli útra kalauzolja az olvasót, megismerteti a legfontosabb kávétermelő helyeket Etiópiától Brazíliáig, bemutatja a kávé útját a cserjétől a csészéig, elvisz a meghatározó kávéfővárosokba, a manapság kultikusnak számító kávéházakba, ahová szenvedélyes baristák, kávésznobok, kávéínyencek járnak, a pultban pedig olyan hozzáértéssel dolgoznak a szakemberek, akárcsak a legmenőbb Michelin-csillagos konyhákban. Az is kiderül, a globális „kávéforradalom” hogyan érvényesül itthon, kik a szakma meghatározó arcai, akik mikropörkölőket üzemeltetnek, saját márkás kávékat dobnak piacra, kávézókat vezetnek, és helyt állnak a barista világversenyeken.
Ha valaki pedig kedvet kap, hogy elkezdjen kísérletezni a látványos tejhaböntéssel, vagy elkészítsen egy-két nem mindennapi receptet, ebben is hasznos segítséget nyújt a könyv, hiszen a receptúrák mellett számos illusztráció, gyakorlati tanács és fogalommagyarázat is rendelkezésre áll a kezdő otthoni baristák számára.
Megtudhatják például, hogy a szász választófejedelemség katonái a XVIII. században állítólag azzal indokolták távolmaradásukat a harctérről, hogy „kávé nélkül nem tudnak harcolni”. Akkor jött divatba, hogy a markotányosnők nemcsak pálinkát, hanem kávét is árultak a katonáknak.
A kávé emberi szervezetre való hatását folyamatosan vizsgálják a kutatók. Egy nemrégiben napvilágot látott a vizsgálat szerint a kávénak rengeteg pozitív hatása van: növekszik a koncentráció és a figyelem, a kávéfogyasztók kisebb eséllyel betegszenek meg vastagbélrákban, mellrákban, kettes típusú diabéteszben vagy Alzheimer-kórban. A kutatók elsősorban a koffeinmentes kávét javasolja, a koffein ugyanis fokozza a gyomorsav termelődését, fogyasztásakor pedig figyelni kell az idegrendszerre kifejtett hatására is.
Az első orvosi bizonyíték arra, hogy a kávé nem is olyan rossz, mint a híre, még a 18. századból, III. Gusztáv svéd királytól származik. Az uralkodó meg volt győződve arról, hogy napi egy csésze kávé fogyasztása halálos mennyiség. Ezért egy ikerpárt, két halálra ítélt betörőt vont be egy orvosi vizsgálatba, melynek során az egyik féri napi egy csésze kávét, a másik egy csésze teát fogyasztott, miközben orvosok vizsgálták egészségi állapotukat. Az eredmény: mindkét páciens túlélte a vizsgálatot, sőt, az orvosokat és magát a királyt is, aki merénylet áldozata lett.
.jpg)
Szuna Noémi: Kávé – Csészével a világ körül, Centrál Médiacsoport, 2017
