Twist Olivér elhíresült vizezett zabkásájára már irodalmi élményként tekintünk, pedig akár ma is elfogyasztható ételről van szó.
A 206 éve, 1812. február 7-én született Charles Dickens feledhetetlen regényhősének, a gyermek Twist Olivérnek is gyakran kellett beérnie a nem éppen csábító vizes zabkásával, amely a viktoriánus időkben a szegények fő tápláléka volt. A fogással, a „gruel” így legendássá vált.
Dickens egyik leghíresebb regényének gyerekhőse, a kis Olivér árvaházban nevelkedik, ahonnan megszökik, és egy tolvajbanda veszi védőszárnyai alá. Rengeteg viszontagság és hányattatás után végre örökbefogadja egy jószívű család, és véget vet a kisfiú testi és lelki szenvedéseinek. A regényből már számos film, sőt musical is készült, ám egyik sem pótolhatja az igazi olvasmányélményt, az érzelmektől fűtött író tárgyilagos leírását London XIX. század eleji dologházairól, a kisemmizettek és vámszedőik életéről.
Néhány évvel ezelőtt a szegények eledelét tudós vegyészek újra alkották, nevezetesen a Királyi Vegyészeti Társaság (Royal Society of Chemistry – RSC) szakértői, akik a Dickens regénye alapján készült musical felújításának alkalmával böngészték át az 1838-ban megjelent eredeti művet, illetve a történelmi archívumokat. A spártai táplálék zabpelyhet, vizet, egy kis tejet tartalmaz, tulajdonképpen a zabkása (porridge) felvizezett változata.
Twist Olivér és intézeti társai hetente kétszer nyershagymával dúsított változatot fogyaszthattak. A gruel hasonlít a zabkására, de annak nagyon „lebutított” változata.
A recept újbóli kikísérletezésében közreműködött egy francia szakács, Fabian Aid. Szerinte a viktoriánus korszak szegényei számára, akiknek nem volt más választásuk, ez is jobb volt, mint a semmi. Leanne Fishwick táplálkozási tanácsadónő a maga részéről úgy vélekedett, hogy a higított zabkása egészséges lehet, de csak kiegyensúlyozott étrend keretében.
„Akinek ma csak napi másfél liter gruel jutna, mint Twist Olivérnek, az végül belehalna” – jegyezte meg a dietetikusnő. Dickens maga is súlyos fogyásról ír regényében:
„Egy fél évre rá, hogy Twist Olivér visszaköltözött ide, ez az új rendszer már teljes egészében életbe lépett. Eleinte elég költségesnek bizonyultak az újítások, tekintve, hogy alaposan megnövelték a temetkezési vállalkozó számláit és a szabó számláit is, aki kénytelen volt megszűkíteni a szegények ruháit mind, mert csak úgy lötyögtek a lefogyott, vézna testükön, néhány heti zabkása koszt után. De a szegények testsúlyával együtt a dologház ellátottjainak a száma is szerencsésen fogyni kezdett; úgyhogy a tanács el volt ragadtatva az újításaitól.”
Brit történészek és táplálkozásszakértők szerint Dickens kicsit eltúlozta az árvák szegényes étkeztetését. Feltehetően Twist Olivér nem élt olyan silány koszton, mint ahogyan Charles Dickens írja regényében: az 1830-évek londoni dologházaiban elegendő ennivalót kaptak a gyerekek. Ráadásul egészségeset. A napi három zabkása laktató volt, a kenyeret pedig teljes kiőrlésű gabonából sütötték. Egyébként húsfélékben sem szenvedtek teljes hiányt, a korabeli feljegyzések szerint a dologházak „tetemes” mennyiségben kaptak marha- és ürühúst. A dologházak étrendje ugyan egysíkú volt, de az étel mennyisége teljesen elegendő egy 9 éves fiúcskának, hacsak nem kivételesen aktív az illető.
