Az erős gasztronómiai kultúrával rendelkező népek egészségesebbek, étkezési, főzési és sütési szokásaik mély hagyományokon alapszik, és mernek újítani a receptjeiken. Mexikó, Franciaország és a mediterrán vidék már rendelkezik az UNESCO világ szellemi kulturális örökségének kitűntetésével.
Les français spécialités
2010-ben vált a francia gasztronómia nemzete egyik legnagyobb kincse. Korábban minden bizonnyal képtelenségnek minősítették volna azt az ötletet, amelyet azok a francia séfek vetettek fel, akiknek mindegyike ismert konyhaművész, szakácskönyveik és háromcsillagos éttermeik világhírűek. 2006-ban fordultak a francia kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál a francia konyha felvételét a szellemi világörökségi listára. Az indok egyszerű volt, Franciaország gasztronómiája kulturális termék, olyan hatások érték a történelem során, mely egyedivé tette, mind a hagyományos, regionális, mind a speciális ételeket.
Provence-i csirke Dél-Franciországból
Hozzávalók: 1 db csirke, só, 6 db kisebb paradicsom, 1 db kisebb cukkini, 1 fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 2 szál kakukkfű, 22 szál rozmaring, 0,7 dl olívaolaj, 1 dl fehérbor, 2 db babérlevél, 4 dkg zöld olajbogyó, őrölt bors, 15 dkg paradicsompüré
Elkészítés: A csirkét mossuk meg, daraboljuk fel, sózzuk be. A cukkinit és a paradicsomot öblítsük le és töröljük szárazra. Az előbbit vastagon karikázzuk az utóbbit pedig negyedeljük. A vörös és a fokhagymát pucoljuk meg. A gerezdeket vágjuk félbe, a vöröshagymát szeleteljük fel.
Egy nagyobb serpenyőben forrósítsuk fel az olajat, tegyük bele a feldarabolt csirkét, adjuk hozzá a hagymát, kakukkfüvet, rozmaringot, majd pirítsuk minden oldalról aranyszínűre. Utána öntsük hozzá a bort és pároljuk addig a csirkét mig a folyadéknak a fele el nem párolog.
Ezután öntsük át a serpenyő tratalmát egy tűzálló tálba. A paradicsomot, fokhagymát, babérlevelet és az olajbogyót rakjuk a húsdarabok köré, majd borsozzuk meg az egészet. A paradicsompürét keverjük simára és kenjük meg vele a csirkét. Adjuk hozzá a felkarikázott cukkinit, végül locsoljuk meg olívaolajjal. A húst előmelegített sütőben, 185 fokon 25 perc alatt készre sütjük.
Viva Mexico!
Az UNESCO 2010-ben emelte a világ szellemi kulturális örökségének a szintjére a latin-amerikai ország gasztronómiáját. A több ezer éves azték/maja gyökerekkel rendelkező, majd a koloniális időszak európai – főként spanyol – hatásait egyesítő, később pedig az ázsiai, közel-keleti, afrikai konyhák egyes elemeit befogadó mexikói gasztronómia még egy olyan távoli országban, mint hazánk is, sokaknak ismerős. Konyhájuk, ízlésük kicsit hasonlít a magyar konyhához.
Tradicionálisan a pikáns, mexikói fűszerezésű ételeikhez három alapanyagot használnak a leggyakrabban, ezekből legalább egy megtalálható minden ételükben: tortilla, bab, chili. Amellett, hogy nagyon sok paprikát használnak, szinte mindenhez tortilla, a helyi kenyérféleség dukál. A tortillának nagyon sokféle változata létezik. Készülhet kukoricalisztből vagy búzalisztből, süthetik olajban, de sütőben is.
Ételeik egyszerűek. A legnépszerűbb előételek a tortilla, a nachos, a guacemola, a chimichanga, a quesadillas. Ezeket szívesen ízesítik salsa szósszal. Mexikó a mártások országa, szinte minden étel mellé kínálnak ilyet.
Mexikói chilis bab
Hozzávalók: 40 dkg darált marhahús, 15 dkg füstölt szalonna, 1 közepes vöröshagyma, 50 dkg tarkabab, 15 dkg paradicsompüré, 5 dkg reszelt sajt, 3 kávéskanálnyi csípős paprika, bors, só
Elkészítés: A füstölt szalonnát vágjuk kis kockákra, és süssük ki. A zsírján pároljuk meg az apróra vágott vöröshagymát, ha már üveges, adjuk hozzá a marhahúst is. Amikor a hús kifehéredett, szórjuk meg a pirospaprikával, keverjük hozzá a paradicsompürét, majd sózzuk és borsozzuk.
A félretett szalonnakockákat is visszatehetjük. Fedő alatt lassú tűzön kell párolni 15-20 percig, majd keverjük bele az előkészített babot, és addig főzzük tovább, míg meg nem puhul. Időnként egy kis vizet kell aláönteni.
Tálalás előtt szórd meg reszelt sajttal.
La cucina italiana
Legyen szó spagettiről vagy pizzáról, az olasz konyha világszerte népszerű, hozzávalóit a legtöbb helyen megtalálhatjuk a szupermarketek polcain, azonban az olaszok haja sokszor égnek áll, amikor külföldön találkoznak olasznak feltüntetett ételekkel. A valódi bolognaihoz például nem kell más, mint a hús, a paradicsomszósz, hagyma, bor és a zöldségek – és nincs szükség hozzá fokhagymára sem. Olaszországban körülbelül hatszázféle tésztafajta létezik és minden szószhoz megvan a megfelelő típus, a bolognai mártással például tagliatellét (szélesmetéltet) adnak. A vastag tésztás, paradicsompürével és valamilyen nagyüzemi sajttal készült pizza is messze áll a valóditól. A latin országban a hangsúly a friss, szezonális hozzávalókon van. A zöldségek és gyümölcsök az étrend igen fontos részét képezik.
Eredeti olasz margherita pizza
Hozzávalók: Tészta: 250 g liszt, fél tk. só, 20 g élesztő, 150 ml meleg víz, 3 ek. olívaolaj, csipet cukor, oregano
Feltét: bazsalikom, 30 dkg mozzarella, 4 ek frissen reszelt pecorino, vagy parmezán sajt, 70 dkg hámozott húsos paradicsom, 5 ek. olívaolaj, só, frissen őrölt bors
Elkészítés: A lisztet, sót összekeverjük. Az élesztőt elkeverjük a cukorral, majd a meleg vízben feloldjuk, hozzáöntjük a liszthez. Végül az olívaolajjal jól kidolgozzuk a tésztát. Letakarva meleg helyen 30percet pihentetjük.
225 fokra előmelegítjük a sütőt. A paradicsomokat felszeleteljük és a pizza alapon elosztjuk, a tészta szélén hagyjunk ki körben kb. 1 centit. Karikákra szeleteljük a mozzarellát és a paradicsomokra fektetjük. Sózzuk és borsozzuk. Kb. 15 perc alatt sül meg. Vegyük ki a sütőből és szórjuk meg a pecorinóval és a bazsalikomlevelekkel. A bazsalikomleveleket gondosan öntözzük meg olívaolajjal és süssük további 10 percet.
