Idén 245 éve nyitották meg a milánói Scalát, a világ egyik legjelentősebb operaházát. Olyan híres operákat mutattak be itt először, mint Verdi Otellója, Puccini Pillangókisasszonya, Rossini Hamupipőkéje és Bellini Normája.
Az 1778. augusztus 3-án megnyílt ‘La Scalá’-t (eredetileg New Royal-Ducal Theater alla Scala néven volt ismert) az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó milánói hercegségben, Mária Terézia rendeletére építették egy templom helyén, amelyről a nevét is kapta. (Más források szerint egy Visconti hercegné volt a névadó, így a Scala nem a hangok skálájára utal.)
A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apolló szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett A megismert Európa című operáját játszották.
A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az első világháború alatt zárva volt, a második világháborúban megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt – köztük a fából készült színpadot is – eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely van, négy emeletén 146 páholy található, s efölött még két galéria.
A Scala 1997-ben „magáncéggé” alakult, nyitott magánalapítvány működteti. 2001 decemberétől három évig felújítás miatt ismét zárva volt (egy alkalommal kis híján leégett), kapuit 2004 decemberében nyitotta meg újra, ismét Salieri művével. A renoválás után jobb lett az akusztika, használhatóbb a színpad, ahol akár három operát is lehet játszani egyszerre, mert három elkülönülő részre osztották. A kiemelkedő társadalmi eseménynek számító évadnyitó előadást hagyományosan Szent Ambrus, a város védőszentjének napján tartják december elején, a kétezer méregdrága belépőért mindig óriási a versengés.
A Scalában volt számos Mozart, Rossini, Verdi, Puccini mű bemutatója
Míg Mozart általában operáinak bukását élte meg, Rossini kapcsolata Milánóval sosem szakadt meg és új törekvései erős nyomot hagytak maguk után a Scalában is. Kétségtelenül Verdi, az olasz operazene legnagyobb mestere uralta az 1880-as és 1890-es éveket a Scalában és a színház történetében ez számít az egyik legsikeresebb időszaknak. A 20. századba az operaház már Puccini műveinek jegyében lépett át. Ekkortól a nagy ősbemutatók korszaka lezárult, ettől kezdve ritkaságszámba ment az először jelentkező remekmű Milánóban. Innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti.
Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, például az egyik évadnyitón az Aidában a Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett – a szükséghelyzet miatt ingben, farmerben.
Érdekesség, hogy 2001 októberében a Ferrari gáláján a Forma-1-es világbajnok Michael Schumacher versenyautóval gördült a színpadra. A 2000-es évek első éveiben megtörténhetett, hogy először dirigált női karmester az amerikai Marin Alsop személyében, 2011-ben az intézményben bemutatták Al Gore volt amerikai alelnök globális felmelegedés problémakörét körüljáró művének operaváltozatát.
A színház történetét egy-egy karizmatikus vezető határozta meg,
első fénykorát Arturo Toscanini alatt élte, a hatvanas-nyolcvanas éveket Claudio Abbado fémjelezte, őt 1986-ban Riccardo Muti követte, majd a művészeti igazgató Stéphane Lissner lett -, ezzel ő lett az első nem olasz állampolgár, aki betölti ezt a tisztséget. 2019 júniusában bejelentették, elhagyja a La Scalát és a párizsi operába igazol. 2014-ben kezdte megbizatását Alexander Pereira, a Salzburgi Fesztivál korábbi igazgatója, aki 2020-ban távozott, és Dominique Meyer vette át a helyét .
A Scalának több magyar vonatkozása is van:
1933-ban került színre Kodály Székely fonója, 1942-ben – három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983-1985 között volt balettigazgató-helyettes. Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett itt fel, 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operáját.
A jegy vételének függvényében a színházban nem csak magát az előadást élvezhetik a nézők: a kezdés előtt vagy egy szünetben és az előadás vége után megtekinthetik az összes díszítőelemet, mint például a jellegzetes piros bársony üléshuzatot, a központi csillárt és az összes az előszobában és az erkélyeken ragyogó arany. De jegyet lehet venni az operaház múzeumába is, ahol a sokszor szívszorító emlékek és ereklyék mellett a modern világ jelenségei is megtekinthetők.
