Az Árpád híd 981 méteres hosszával ma is Budapest egyik legfontosabb közlekedési ütőere. Bár az északi Megyeri híd átvette tőle a leghosszabb címét, forgalmát tekintve továbbra is rekorder.
Egy híd, amely összeköt múltat és jövőt
A Duna fölött ívelő szerkezet ma is azt a szerepet tölti be, amelyre megálmodták: összeköt városrészeket, embereket és korszakokat – miközben maga is a magyar mérnöki tudás maradandó emlékműve.
75 éve, 1950. november 7-én adták át a főváros egyik legfontosabb közúti átkelőjét, az Árpád hidat. A Duna fölött átívelő monumentális szerkezet nemcsak közlekedési csomópont, hanem Budapest fejlődésének, technikai újításainak és történelmi fordulópontjainak tanúja is.
A mai Árpád híd környékén már a római korban is állt átkelő: az aquincumi légiókat kötötte össze a Duna túlsó partján lévő erőddel. Az egységes Budapest megalakulása után, 1873-ban egyre sürgetőbbé vált a kapcsolat Óbuda és a gyorsan iparosodó Angyalföld között, ám az építkezést csak évtizedekkel később kezdték meg. A főváros fejlődése és a közlekedés igényei egyre inkább megkövetelték egy új, északi híd megépítését.
Tervezés és újjászületés
A híd tervezésére 1930-ban írtak ki pályázatot, amelyen neves mérnökök, köztük Kossalka János, Wälder Gyula és Mihailich Győző is részt vettek.
A híd elhelyezését komoly vita előzte meg: a mérnököknek négy Duna-ágat kellett áthidalniuk, miközben a Margit- és a Hajógyári-szigetet is érinteniük kellett. Az építkezés 1939-ben indult, ám a háború közbeszólt – a munkálatok csak 1948-ban folytatódtak, immár Láng-Miticzky Tibor irányításával.
Az Árpád híd építésénél Magyarországon először alkalmazták a konzolos szabadszerelés módszerét, amely lehetővé tette, hogy a híd elemeit állványozás nélkül illesszék egymáshoz. A különleges technikai megoldásnak köszönhetően a híd már önmagában mérnöki bravúrnak számított.
A hidat végül 1950. november 7-én avatták fel – az oroszországi bolsevik forradalom évfordulóján –, ekkor kapta a Sztálin híd nevet. Az eredeti elnevezés, az Árpád híd, csak 1956-ban tért vissza.
Bővítések, felújítások, új korszakok
Az 1970-es években a forgalom növekedése miatt kiszélesítették a hidat, egyedülálló módon: két új szerkezetet építettek a meglévő mellé, amelyek külön főtartókkal, de egységes rendszerben működnek. A híd így három forgalmi sávval bővült mindkét irányban, középen pedig a villamospálya maradt.
A legutóbbi évtizedekben is folyamatosan karbantartották – 2015-ben a lehajtók, 2025-ben a dilatációs rendszer újult meg. Az elöregedett szerkezetek cseréje nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a több tízezres napi forgalom biztonságos áthaladása.
Az Árpád híd 981 méteres hosszával ma is Budapest egyik legfontosabb közlekedési ütőere. Bár az északi Megyeri híd átvette tőle a leghosszabb címét, forgalmát tekintve továbbra is rekorder. A Duna fölött ívelő szerkezet ma is azt a szerepet tölti be, amelyre megálmodták: összeköt városrészeket, embereket és korszakokat – miközben maga is a magyar mérnöki tudás maradandó emlékműve.
