A török hódoltság koráig visszanyúló, nemek szerint elkülönített gyógyfürdőzés nemcsak Budapest fürdőkultúrájának különleges értéke, hanem generációkat összekötő közösségi hagyomány is.
Nemzeti örökség lett a budapesti kötényes fürdőzés 450 éves hagyománya
Budapest fürdőkultúrájának egyedülálló hagyománya kapott hivatalos elismerést: a szeparált, kötényes gyógyfürdőzés felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. A kezdeményezést a Rudas Nők Társulása és a Rudas Polgári Kör indította el, hogy hozzájáruljanak a mintegy 450 éves tradíció megőrzéséhez és továbbadásához. A közösségek hosszabb távú célja, hogy a hagyomány az UNESCO szellemi kulturális örökségének nemzetközi jegyzékére is felkerüljön.
Négy és fél évszázados hagyomány a Rudas falai között
Budapest termálvízkincse és történelmi fürdői nemzetközi szinten is meghatározó értéket képviselnek. A város fürdőkultúrájának különleges fejezete a török hódoltság idejére visszanyúló, nemek szerint elkülönített fürdőzés, amelynek egyik jellegzetes formája a kötényes gyógyfürdőzés.
A hagyomány napjainkra egyre kevesebb helyen maradt fenn. A Rác és a Király Gyógyfürdő bezárt, a Gellért fürdőben pedig 2013-ban megszűnt a nemek szerinti elkülönítés. A Rudas Gyógyfürdő így a budapesti kötényes fürdőkultúra utolsó őrzőjévé vált. Fennmaradásában meghatározó szerepet játszik az a több száz fős, különböző generációkat és kulturális háttereket összekapcsoló közösség, amely rendszeresen visszatér a fürdőbe.
Több mint gyógyvíz: a feltöltődés és az összetartozás tere
A Rudas női és férfinapjain a vendégek a fürdő által biztosított pamutvászon fürdőkötényt viselnek. Ez a sajátos fürdőzési forma egyszerre kapcsolja össze a gyógyvíz használatát, a testi-lelki feltöltődést, a történelmi környezetet és a közösségi élményt.
A hagyomány őrzői szerint a fürdőkötény a társadalmi különbségek háttérbe szorításához is hozzájárul, a medencetér pedig diszkrét, elfogadó közeget kínál. A vendégek között fiatalok és idősebbek, kikapcsolódásra vágyók és gyógyulást keresők egyaránt megtalálhatók. Vannak, akik kulturális, vallási, egészségügyi vagy szociális okokból érzik magukat komfortosabban ebben a sajátos fürdőzési formában.
A rendszeres találkozásokból barátságok, támogató kapcsolatok és generációkon átívelő közösségek alakulnak ki. A kötényes fürdőzés ezért nem csupán egy régi szokás továbbélése: olyan közösségi tudás és életforma, amelyben a pihenés, a gyógyvíz, az egymásra figyelés és a hagyománytisztelet egyaránt szerepet kap.
Ungi Mariann, a Rudas Nők Társulásának ügyvivője közel négy évtizede látogatja a fürdőt a női napokon. Mint felidézte, már az első alkalommal megérintette a meztelenséghez kapcsolódó szabadságérzet, a történelem közelsége és a zavartalan kikapcsolódás lehetősége. A női napok természetes, szeretetteljes légköre számára ma is különleges érték. Azt is hangsúlyozta, hogy az évtizedek óta visszatérő vendégek nemcsak részesei, hanem őrzői és továbbadói is lettek a hagyománynak.
Iványi Krisztina, a Rudas Nők Társulásának alapítója a női napokat a teljes ellazulás és feltöltődés alkalmaként írta le. Mint fogalmazott, a női tér különleges atmoszférája huszonöt éve segíti a kikapcsolódásban, a Juventus forrás pedig – nevéhez híven – a fiatalság érzetét idézi fel benne.
A nemzeti elismeréstől az UNESCO-listáig
A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére kerülés fontos lépés a budapesti szeparált fürdőkultúra megőrzésében. Az elismerés hozzájárulhat ahhoz, hogy a hagyomány szélesebb körben ismertté váljon, és a következő generációk számára is fennmaradjon.
A kezdeményezők köszönetet mondtak Borosné dr. Szűts Ildikónak, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatójának, amiért támogatta a kezdeményezést, és kiállt a teljes női és férfinapok fenntartása mellett a Rudasban. A közösségek abban bíznak, hogy a nemzeti elismerés a szeparált fürdőzési alkalmak bővítését is elősegítheti.
A hagyomány jövője szempontjából a jelenleg zárva tartó történelmi fürdők, köztük a Király, a Rác és a Gellért esetleges újranyitása is jelentős lehet.
A kezdeményezők szeretnék elérni, hogy a kötényes fürdőkultúra ezekben az intézményekben is megfelelő figyelmet kapjon, és hosszabb távon az UNESCO nemzetközi elismerését is megszerezze. A finn szaunakultúrához vagy az izlandi fürdőzési hagyományokhoz hasonlóan a budapesti tradíció is olyan örökséggé válhatna, amelynek jelentősége túlmutat az országhatárokon.
Budapest 1934-ben kapta meg a Fürdőváros címet, elismerve rendkívüli termálvízkincsét és fürdőkultúráját. A kötényes gyógyfürdőzés nemzeti örökséggé nyilvánítása ennek a kulturális értéknek egy kevésbé ismert, mégis figyelemre méltó részére irányítja rá a figyelmet. Megőrzése egyszerre jelenti a múlt tiszteletét és egy olyan közösségi hagyomány továbbadását, amely ma is élő része Budapest identitásának.
