A Fehérlófia színes látomásaitól a Biblia megrajzolt történeteiig Jankovics Marcell úgy teremtett különleges animációs világokat, hogy közben ősi jelképeinkről, meséinkről és önmagunkról is mesélt.
Kevés magyar alkotó tudta olyan különleges képi világgá formálni a népmesék, a mondák és a mítoszok örökségét, mint Jankovics Marcell. Filmjeiben a táltos paripák, a csodaszarvasok és a mesebeli hősök nem pusztán egy történet szereplői: színek, formák és ősi jelképek segítségével egy egész kultúra emlékezete elevenedik meg.
A János vitéz, a Fehérlófia, a Magyar népmesék és Az ember tragédiája rendezője azonban nemcsak rajzfilmesként alkotott maradandót. Grafikus, könyvillusztrátor, író és művelődéstörténész is volt, aki egész életében azt kutatta, miként élnek tovább a múlt történetei a jelenben.
Egy rajzfilmrendező, aki többet látott a mesékben
Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író 1941. október 21-én született Budapesten. 1960-ban, mindössze tizenkilenc évesen került a Pannónia Filmstúdióba, amely később pályájának meghatározó műhelyévé vált. Pályakezdőként a Gusztáv című rajzfilmsorozat figuráin dolgozott, majd rendezőként is egyre nagyobb teret kapott. Már korai munkáiban megmutatkozott, hogy nem egyszerűen történeteket szeretne képernyőre vinni: a mozgás, a ritmus, a szín és a forma önálló kifejezőeszközként érdekelte.
Első egész estés animációs filmje, a Petőfi Sándor elbeszélő költeménye nyomán készült János vitéz 1973-ban került a közönség elé. A mű a magyar animáció történetének fontos állomása lett: a népszerű irodalmi alkotást látványos, sajátos képi világgal ruházta fel. Jankovics nem pusztán illusztrálta Petőfi sorait, hanem a költői képzeletet fordította át mozgóképre.
A magyar népmesék és mondák világa később is vissza-visszatért munkáiban. A Magyar népmesék sorozat, valamint a Mondák a magyar történelemből generációk számára tette emlékezetessé a hagyományos történeteket. Ezekben a filmekben a népi díszítőművészet motívumai, a természet formái és a szimbolikus alakok egymásba fonódnak. Jankovics képi nyelve könnyen felismerhető, mégsem válik egyhangúvá: minden történethez más ritmust, más színvilágot és más vizuális megoldást keresett.
A Fehérlófia a világot is meghódította
Jankovics Marcell egyik legismertebb alkotása az 1981-ben bemutatott Fehérlófia, amely a magyar népmesei hagyományból merít, de látványvilága messze túllép a megszokott mesefilm keretein. A hős útja, a föld alatti világ, a szörnyek és a természetfeletti erők küzdelme szinte kozmikus látomássá áll össze. A filmben a színek és a formák nem csupán a szereplőket különböztetik meg, hanem a történet belső jelentéseit is hordozzák.
A Fehérlófia különlegessége, hogy a nézőnek nem mindig kínál egyértelmű magyarázatot. Képeinek ereje gyakran éppen abból fakad, hogy az ősi mítoszokhoz hasonlóan egyszerre többféleképpen értelmezhetők. A történet a felnövés, a próbatételek, a halál és az újjászületés képzeteit is felidézi, miközben a magyar népmesei örökséget modern, kísérletező animációvá alakítja.
A film nemzetközi elismerést is szerzett: az 1984-es Los Angeles-i animációs seregszemlén a legjobb rajzfilmek között tartották számon. Jankovics munkásságának nemzetközi rangját más alkotások is megerősítették. A mindössze néhány perces Sisyphus Oscar-jelölést kapott, a Küzdők pedig 1977-ben elnyerte a cannes-i filmfesztivál rövidfilmes Arany Pálma-díját. Utóbbi a művész és az alkotás egymást formáló küzdelmét jeleníti meg: a szobrász addig dolgozik a kőtömbön, amíg a mű megszületése és az alkotó erőfeszítése szinte egyetlen folyamattá válik.
Húsz év egyetlen nagy műért
Jankovics Marcell pályájának egyik legnagyobb vállalkozása Madách Imre Az ember tragédiája című művének animációs feldolgozása volt. A monumentális munka több mint két évtizeden át készült, és végül 2011-ben jutott el a közönséghez. A vállalkozás különösen nehéz feladat elé állította az alkotót: Madách filozofikus drámája korszakokon, történelmi helyzeteken és eszmei vitákon vezeti végig Ádámot és Évát, miközben az emberiség nagy kérdéseit vizsgálja.
Jankovics nem egyetlen egységes képi stílusban hozta létre a történetet. Az egyes színek, történelmi korszakok és eszmei világok eltérő vizuális megoldásokat kaptak, így a forma maga is követte a dráma gondolati változásait. A filmben az animáció nem pusztán a színpadi történet illusztrációja, hanem a filozófiai tartalom értelmezésének eszköze lett.
A rendező számára a történelem és a kultúrtörténet nem lezárt események gyűjteménye volt. Úgy tekintett rájuk, mint egymásra rétegződő történetekre és jelképekre, amelyek újra meg újra megszólíthatják a nézőt. Ez a szemlélet a Ének a csodaszarvasról című filmjében is megjelenik, amely a magyar eredetmondák és a honfoglalás történetének motívumait dolgozza fel.
Miért fontosak a jelképek?
Jankovics Marcell számára a rajzolás és a kultúrtörténeti kutatás szorosan összetartozott. Könyveiben azt vizsgálta, milyen jelentéseket hordoznak az emberiség által évezredek óta használt képek és szimbólumok. A Jelképkalendárium, A fa mitológiája, A Nap könyve és A Szarvas könyve a természet, a mítoszok, az ünnepek és a kulturális hagyományok összefüggéseit járja körül.
Ezekben az írásokban egy fa, egy napmotívum vagy egy állatalak nem pusztán díszítőelem. A különböző korok és népek történeteiben visszatérő képek egymással is párbeszédbe lépnek, és olyan kulturális rétegeket tárnak fel, amelyek a hétköznapi szemlélő számára gyakran rejtve maradnak. Jankovics nem egyszerűen felsorolta a jelképek lehetséges jelentéseit, hanem azt is megmutatta, hogyan alakultak át, miként kapcsolódtak össze, és hogyan élhetnek tovább a modern művészetben.
Ismeretterjesztő munkásságának részeként előadásokat tartott, televíziós műsorokat készített, és tanított is. Fontosnak tartotta, hogy a kultúráról ne csupán szakmai nyelven lehessen beszélni: közérthetően, mégis alapos tudással igyekezett közelebb vinni a közönséget a művészet és a hagyomány összefüggéseihez.
A Biblia, amelyből csak egy rész készült el
Jankovics Marcell életművének egyik különösen izgalmas, befejezetlen fejezete a Biblia animációs feldolgozása. A tervezett filmsorozatból végül a Teremtés című epizód készült el, amely 1989-ben született. A bibliai történet képi megformálása újabb lehetőséget adott a rendezőnek arra, hogy a szöveg mögött rejlő szimbólumokat, ősi képeket és kulturális hagyományokat kutassa.
A vállalkozás azért is jelentős, mert jól megmutatja Jankovics alkotói módszerét: egy történet számára soha nem csupán cselekmény volt, hanem képekből, jelképekből és történelmi emlékekből felépülő világ. A Biblia feldolgozásához végzett kutatásai, rajzai és tervei akkor is értékesek maradtak, amikor a teljes filmsorozat nem valósulhatott meg.
A Biblia témája az utóbbi években ismét a figyelem középpontjába került. 2025-ben Rómában, a Vatikánhoz kapcsolódó kiállításon mutatták be Jankovics bibliai munkásságát Hit, remény és rajzfilm címmel. 2026-ban a tárlat Budapestre, a Pannónia Stúdióba érkezett, ahol eredeti rajzok, tervek és személyes tárgyak segítségével enged betekintést a meg nem valósult filmsorozat világába. A kiállítás 2026. október 21-ig látogatható.
A Toldi lett az utolsó nagy történet
Jankovics Marcell utolsó nagy animációs munkája Arany János Toldi című elbeszélő költeményének feldolgozása volt. A Kecskemétfilm műhelyében készült sorozatot 2021-ben mutatta be a Duna Televízió, a történet mozifilmváltozata pedig 2022-ben került a közönség elé. Az alkotásban a rendező ismét a magyar irodalom klasszikusához nyúlt, de a jól ismert történetet sajátos, gazdag képi világgal ruházta fel.
A Toldi különösen szép lezárása lett pályájának, hiszen ugyanaz a törekvés vezette, mint a János vitéz esetében: a magyar irodalmi örökségből olyan mozgóképes alkotást teremteni, amely a hagyományt nem muzeális emlékként kezeli, hanem eleven, mai élményként teszi átélhetővé. A film 2023-ban a Magyar Mozgókép Fesztivál legjobb animációs film díját is elnyerte.
Jankovics Marcell 2021. május 29-én, nyolcvanéves korában hunyt el. Életében Kossuth- és Balázs Béla-díjjal, Prima Primissima díjjal és a Nemzet Művésze címmel is elismerték, munkássága pedig a magyar animáció és a kultúrtörténeti ismeretterjesztés meghatározó részévé vált.
Jankovics Marcell öröksége
Jankovics Marcell öröksége halála után sem merült feledésbe. 2025-ben megjelent posztumusz kötete, a Jelképek és jelentések a Bibliában, 2026-ban pedig a franciaországi Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál bejelentette, hogy díjat nevez el róla. A 2027-től odaítélendő Marcell Jankovics-díj a Perspectives rövidfilmes kategória legjobb alkotását ismeri majd el. Ez különösen jelentős gesztus egy olyan művész emlékére, aki a rajzfilmet nem pusztán szórakoztatásnak, hanem önálló művészi gondolkodásnak tekintette.
Jankovics filmjeiben a mesék, mítoszok és történelmi történetek nem veszítik el titokzatosságukat attól, hogy képpé válnak. Éppen ellenkezőleg: a mozgás és a színek segítségével új jelentéseket kapnak. A néző egyszerre találkozhat bennük a magyar hagyománnyal és az emberiség közös kulturális emlékezetével. Talán ez az életmű legmaradandóbb üzenete: a múlt nem mögöttünk van, hanem a képeinkben, a történeteinkben és a képzeletünkben él tovább.
