„Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam!” A világ második legnagyobb és Európában a legmonumentálisabb zsidó templom, a Dohány utcai zsinagóga 155 éve nyílt meg Budapesten.
155 éve, 1859. szeptember 6-án nyílt meg Budapesten a Dohány utcai zsinagóga. A Pesti Izraelita Hitközség már az 1840-es években sürgette önálló zsinagóga építését, korábban csak az Orczy-házban és más épületekben létesültek imatermek. 1841-ben megszerezték a Síp utcai telket, majd a Dohány utcáig nyúló rész is a birtokukba került.
Világi és vallási vezetőkből álló testület 1845-ben döntötte el a templomépítést. A kiírt pályázatra Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú épülettel jelentkezett. Végül Ludwig Förster mór stílusú épülettervét fogadták el. Förster 1797. október 8-án Bayreuthban született, és 1863. február 14-én Gleichenbergben halt meg. Nem egészen négy esztendő alatt építették fel a zsinagógát, ami annak idején rekordidőnek számított. Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész volt, aki Förster távollétében még az egyik rivális magyar építész munkájára is igényt tartott. Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a tóraszekrényét.
Itt jelenik meg először torony magyarországi zsinagógán, korábban nem lehetett tornyot építeni, és a zsinagógák magasságát is szabályozták. A hagymasisakkal fedett, 43,61 m magas tornyok közti, ráccsal elválasztott nyitott tér átmenetet alkot a belső udvar felé, mely kétoldali árkádsorával a középkori zsinagógák meghitt enteriőrjét idézi. A vörös téglahomlokzatot kerek rózsaablak díszíti, a főbejárat feletti héber felirat Tóra-idézet: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam!” (2Mózes 25,8.)
A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. Az istentiszteletet orgona és énekkar alkalmazásával kívánták ünnepélyessé tenni, már a felavatáskor orgona szólt, melyet a türingiai Paulinzellben készítették. Liszt Ferenc és a nagy francia zeneszerző, Saint-Saens is játszott orgonáján. A Dohány utcai zsinagógához számos történelmi és kegyeleti emlék fűződik. Falai között a magyar történelem örömteli és szomorú eseményei is visszhangra találtak. A nemzeti évfordulókat, elsősorban március 15-ét rendszeresen megünnepelték. Gyászistentiszteletet tartottak a nagy magyar államférfiak elhunytakor is.
A zsinagógában több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án zsidó–magyar testvéresülés ünnepséget tartottak, melyen államférfiak, tudósok, írók, művészek jelentek meg. Ekkor hangzott el első ízben zsinagógában a Szózat. 1861. április 8-án Széchenyi Istvánért, 1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést. A templom első rabbija Schab Löw volt, 1866-ban szólalt meg falai között először magyarul Kohn Sámuel főrabbi.
1929 és 1931 között a zsinagóga egész környezetét újjáépítették. Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény), a kupolás Hősök templomát, amely az első világháborús zsidó hősök emlékét őrzi, és amely a Rumbach Sebestyén utcai templom megszűnése után sokáig az úgynevezett status quo irányzatú pesti zsidóság legfőbb imaházaként működött. Az akkori átépítés során alakították ki az oszlopcsarnokkal körülvett kertet is, amelyről a tervezők nem sejthették, milyen szomorú szerepet fog betölteni a magyar zsidóság életében. Ekkor ugyanis – az érlelődő fasizmus jegyében – a megpróbáltatások sorozata következett a zsinagóga történetében is.
Budapest ostroma idején a zsinagógát 27 találat érte, a kert ekkor lett a mártírok temetője. Itt hantolták el – sokukat tömegsírban – a betegségben meghalt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták, és a budapesti zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra.
A Dohány utcai zsinagóga az egész ország és a világ zsidósága szemében a magyar nyelvű zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma. A Dohány utcai zsinagóga a világ második legnagyobb és Európában – az amszterdamival együtt – a legmonumentálisabb zsidó templom. 1996-ban egy ötéves felújítási munkálatsorozat után avatták újra.
