120 éve, 1893. augusztus 6-án avatták fel a Korinthoszi-csatornát, amely 325 kilométerrel rövidíti meg az Adria és Athén közötti vízi utat.
A világ földrajzi elrendezésének két hibája lehet: vagy összeérnek a szárazföldek – ekkor akadályozzák a hajózást -, vagy nem – ekkor gátolják a szárazföldi közlekedést. Az első esetben csatornákat épít az ember, a másodikban hidakat vagy alagutakat. A földrajzi korrekciók leghíresebb példái a Szuezi- és Panama-csatorna, illetve a La Manche-alagút, a Golden Gate-híd, a Boszporusz-hidak Isztambulban, az Oraesund-szoros svéd-dán híd-alagút-együttese.
Görögországban a Korinthoszi-földszoros, más néven Iszthmosz a Peloponnészoszi-félszigetet köti össze Attikával, és a Jón-tenger Korinthoszi-öblét választja el az Égei-tengertől. Emiatt a rövid földdarab miatt a félszigetet megkerülő hajók az ókortól kezdve több száz kilométeres kerülőre kényszerültek. A közelben fekvő gazdag Korinthosz kereskedői úgy segítettek ezen, hogy hajóikat a diolkosznak nevezett hajócsúszdára, egy kerekes szerkezetre rakták, és így vontatták át a földszoroson. Az Iszthmosz átvágásának gondolata többször is felmerült a történelem során, de megvalósulására a XIX. századig várni kellett.
A görögök 1867-ben kezdeményezték a Korinthoszi-csatorna építését, majd 1881-ben a kalandos életű Türr István a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerster Béla mérnököt bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Türr ezt megelőzően már a Ferenc-csatorna üzemeltetésében és a Panama-csatorna vállalkozásában is részt vett.
A munkálatok 1882-ben kezdődtek. Türr először egyeztette elképzeléseit Lesseps Ferdinánddal, a Szuezi-csatorna építőjével, majd Gerster Bélával elkészíttette a tanulmányterveket, majd francia részvénytársaságot alapított a tőke biztosítására. A kivitelezést Gerster vezette. Az 1888-as határidőre, előre nem látott nehézségek miatt csak a munka háromnegyede készült el. A késedelem többletköltséget okozott, s akárcsak Panamában, a tőzsdei manipulációkban szertefoszlott a beruházásra szánt tőke, a társaság csődbe ment. A munka másfél évig állt, majd Türr új, görög társaságot alapított, és megszerezte a görög kormány támogatását.
Gerster Béla Korinthoszban saját technológiát dolgozott ki a csatorna építésére. A 80 méterrel a tengerszint fölé emelkedő, kemény kőzetben mély bevágást vájatott, az ebből mélyített aknákat a föld alatt vágatokkal kötötték össze, így fejlesztették tovább a nyolcvan fokos, majdnem függőleges V alakú bevágást. 1886-ban földrengés miatt egy 30 méteres szakasz beomlott, ezután kevésbé meredek, a szikla minőségétől függően 71-77 fokos falat vájtak. Még négy magyar mérnök vett részt a munka irányításában, a csatornát ők fejezték be, hiszen Gerster akkor már Magyarországon épített vasutat. A csatorna építésén átlagosan 4000 munkás dolgozott. A munka során 11 millió köbméter követ termeltek ki, 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel.
Az ünnepélyes átadás 1893. augusztus 6-án volt, György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében. A mesterséges vízi utat 1893. október 28-án helyezték forgalomba.
A 6345 méter hosszú csatorna vízmélysége 8,5 méter, a vízfelszínen 25, a fenéken 22 méter széles. A csatornán – amelyet nagyobb teherhajók nem használhatnak, és egyszerre csak egy irányban lehetséges a forgalom – évente 11 ezer hajó halad át, ma már főként turistajárművek. A magyar építők, mérnökök dicsőségét 2009 óta emlékmű hirdeti a Korinthoszi-csatorna Jón-tenger felőli bejáratánál.
