„Nem azt festem, amit látok, hanem amit láttam” – vallotta Edvard Munch norvég festő, grafikus. A sikoly című kép alkotója 80 éve, 1944. január 23-án halt meg, híres festményére maga a festő írta rá: „csak egy őrült festhette”.
Edvard Munch, norvég festő, grafikus, A sikoly című kép alkotója 1863. december 12-én született Lötenben.
Középosztálybeli családból származott, apja orvos volt. Gyerek- és ifjúkorát „a betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe”: 5 éves volt, amikor elvesztette anyját, 14, amikor egyik húga, huszonéves, amikor apja és egyik bátyja is meghalt, egyik nővére megőrült. Maga Munch is labilis alkat, nikotinfüggő volt, alkoholproblémákkal küzdött, többféle pszichés betegségtől szenvedett.
„A festés számomra betegség, mámor. Betegség, amitől nem akarok szabadulni, mámor, amire szükségem van” – vallotta.
Mérnöknek készült, de a műszaki főiskoláról kimaradt, majd a kristianiai (oslói) Királyi Művészeti Iskolában festeni tanult. Tagja lett egy bohém művészcsoportnak, Christian Krohg és Frits Thaulow voltak első mesterei, utóbbi felesége pedig első szerelme is.
1885-ben Párizsba utazott, a Louvre és a Salon festményeit tanulmányozta, különösen Manet hatott rá. 1889-ben Oslóban megnyílt első önálló kiállítása, amely meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. A festő állami ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol szakított a naturalizmussal és az impresszionizmushoz közeledett. Hazatérése után Berlinbe kapott meghívást, de önálló kiállítása botrányosra sikeredett, egy hét múlva be is zárták.
A hagyományokat elvető Munch képeinek szenvedélyessége és képzelőereje miatt állandóan a viták kereszttüzében állt.
„Egy este egy ösvényen sétáltam, az egyik oldalon a város, alatta pedig a fjord. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam, és kinéztem a fjordra – a nap lemenőben volt, a felhők pedig vérvörössé váltak. Éreztem a természeten áthaladó sikolyt; nekem úgy tűnt, hogy hallottam a sikolyt. Ezt a képet festettem, a felhőket valódi vérnek festettem. A szín sikoltott. Ez lett a A sikoly.” (Edvard Munch, 1892)
Eredeti stílusa ebben az időben bontakozott ki, a szecessziósan kígyózó vonalak, a táj ívei, a komor tónusok nem díszítőelemek nála, segítségükkel mély lelki folyamatokat tárt fel. 1893-ban készült legismertebb műve, A sikoly a kozmikus erejű félelem megjelenítése.
A Norvég Nemzeti Múzeum által őrzött változat bal felső sarkában kisbetűs ceruzás felirat található egy mondat, ami csak a festmény alapos vizsgálatával látható. Feltételezték, hogy ez egy kritikus vagy egy kiállítás látogatója megjegyzése. 2021-ben a Norvég Nemzeti Múzeum szakemberei, akik infravörös vizsgálatnak vetették alá a festményt, megállapították, hogy maga Munch írta rá a kép bal felső sarkába, hogy „”Kan kun være malet af en gal Mand!”, azaz „Csak egy őrült festhette!”.
A sikoly a modern művészet egyik legismertebb képe, egyben egy kanonikus darab a modern művészetben.
A műnek négy változata készült – két verziót 1893-ban, egy másikat 1895-ben, és még egyet valószínűleg 1910-ben készített el -, három közülük norvégiai múzeumokban található, a negyediket 2012-ben akkor rekordot jelentő 120 millió dolláros összegért egy amerikai sajtó- és pénzmágnás vásárolta meg. A számos lopás és lopási kísérlet célpontja volt.
Berlinben kezdett dolgozni Az Élet fríze című, az életről, a szerelemről és a halálról szóló festménysorozatának motívumain. Ennek darabjai A hang, A csók és a Madonna című képek is, a nő és a férfi bonyolult, olykor ambivalens kapcsolatának sajátos ábrázolásai. Munch jól ismerte a szerelem gyötrelmét, harmonikus kapcsolatban nem nagyon volt része:
„Ha egészséges és újból ember akarok lenni, mindentől távol kell tartanom magamat, ami a norvégiai körülményekkel kapcsolatos. Kár, hogy az a nézetem, miszerint minden művészetnek azon országban kellene gyökereznie, ahol az ember született, és gyermekkorában első benyomásait nyerte.”
1894-től litográfiákat is készített, kísérleti terepnek tartotta a grafikát, több emberhez is eljuttatta művészi üzenetét. A kilencvenes évek közepétől egy évtizeden keresztül állandó utazásban telt élete, Norvégia mellett főként Berlinben és Párizsban élt, alkotott, s az Egyesült Államokban is voltak kiállításai.
Képeinek visszatérő motívuma a halál, az elmúlás:
a Halottas ágynál, a Halál a betegszobában, a Halott anya és gyermeke című képein gyerekkori élményeit dolgozta fel. Az állandó utazás, a megfeszített munka idegösszeroppanáshoz vezetett, 1908-ban és 1909-ben hosszabb időt szanatóriumban töltött.
Gyógyulása után az oslói egyetem aulájának kifestését kezdte meg, fő motívuma az allegorikus képekkel körülvett Nap lett. Késői alkotásai kevéssé avantgárd jellegűek, több önarcképet is készített.
Képeit a nácik degenerált művészetnek titulálták és nem sokkal 1933-as hatalomra kerülésük után eltávolították őket a német múzeumokból.
Edvard Munch 1944. január 23-án az Oslo melletti Ekelyben halt meg. Vagyonát és minden művét Oslo városára hagyta, ahol 1963-ban nyílt meg a Munch Múzeum.
2021 októberére elkészült a világ legnagyobb Edvard Munch-gyűjteményének otthont adó új múzeum, amelynek 13 emeletes, vízparti toronyépületében 11 kiállítóteremben a művész több mint 26 ezer műalkotása kapott otthont. 2022-ben Egy költemény az életről, szerelemről és halálról címmel életművét bemutató nagyszabású tárlat nyílt a párizsi Orsay Múzeumban.
Az expresszionizmus előfutáraként számon tartott művész alkotásai a tolvajok körében is igen népszerűek. 1994-ben az oslói Nemzeti Múzeumból lopták el A sikoly egyik változatát, a rablók három hónappal később visszaszolgáltatták a festményt. A mű egy másik példányát a Madonna című alkotással együtt 2004 augusztusában a Munch Múzeumból vitték el, ezek a képek súlyos károkat szenvedve két évvel később kerültek elő. 2009-ben Történelem című litográfiájának egy egyedülálló változatát lopták el a Nyborg Kunst oslói galériából, és csak 2016-ban találta meg a rendőrség.
