Marlene Dietrich nemcsak énekelt – jelenlétével adott erőt a fronton harcolóknak…
Az egyik ikonikus fényképen Marlene Dietrich egy Ezeregyéjszakát idéző, egzotikus kabátban áll két katona mellett. Az egyikük csizmáján még ott a sár – a kontraszt szinte szürreális. És éppen ebben a feszültségben rejlett fellépéseinek különös ereje.
„Az emberek csodálkoztak, miért jött önként a frontra. Valóban veszélyes volt számára. Nagyon meglepett minket, hogy eljött – főleg, hogy senki más nem tette” – idézi fel egy amerikai katona. Egy tiszt még tömörebben fogalmazott: „Marlene pusztán a megjelenésével azt üzente a fiúknak: sokat jelentetek nekem.”
Miközben más sztárok hadikötvényeket árultak, Dietrich inkább a katonák közé vágyott. Önéletrajzában így írt: „Bárcsak elmehetnék Európába; hiszem, hogy hasznára lehetnék ott.” És valóban: ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá – félelmet nem ismerve, és egy csipetnyi, rá jellemző dacos büszkeséggel.
