A vadludak tömegét a téli időszakban főleg a nagy lilik alkotja, ugyanakkor nyári ludak egyedei is keverednek a Hortobágy területére látogató csapatba. Némi szerencsével ritkább fajokat is találhatunk a pihenő madarak között.
A Hortobágyi Nemzeti Park területén színes madárvilág él. Köztük például a szürke gém, barna kánya, bíbic, fehér gólya, búbos vöcsök, nagy sárszalonka, széncinege, réti fülesbagoly, barna rétihéja, kormorán, daru, rétisas, barázdabillegető, szárcsa, süvöltő, békászó sas, hamvas rétihéja, vetési lúd, nyári lúd, nagy lilik vagy karvaly. És ezeken a fajokon kívül még sok más faj él. A területen akár olyan ritkább vadlúd fajok is előfordulhatnak, mint a Szibéria északnyugati részén fészkelő, globálissan fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta rufficollis), az örvös lúd (Branta bernicla), vagy a kis lilik (Anser erythropus).
A nálunk telelő vízimadarak a víz mentén keresnek táplálékot és menedéket, így ha valaki mostanában ellátogat a folyó partjára, réce- és vadlúdcsapatokat is láthat, melyek akár ezrével tömörülnek egy-egy öbölben, vagy éppen pihennek az idén mindeddig be nem fagyott vízfelszín tetején. A nagy vízimadárcsapatokra pedig időről időre a velük táplálkozó sasok, elsősorban a rétisasok is lecsapnak.
A vadludak három faja fordul elő tömegesen hazánkban, amelyek közül csak a nyári lúd (Anser anser) költ is itt (innen a neve), míg a vetési lúd (Anser fabalis) és a nagy lilik (Anser albifrons) fészkelőhelyei messze északon, Szibériában találhatók. Miután a fiókák röpképessé válnak, a madarak elindulnak, hogy a telet a melegebb éghajlatú vidékeken vészeljék át.
A tavakat, folyókat pihenő- és éjszakázóhelynek használják az ott telelő vízimadarak, például a vadludak, úgy, hogy bizonyos részeket folyamatosan mozgatva jégmentesen tartanak. Ha viszont megzavarják őket, akkor egyrészt energiát vesztenek, ami ebben a hosszan tartó zord időben a gyengébb egyedek pusztulásához is vezethet, másrészt a pihenőhelyük befagyhat, ami szintén a túlélési esélyeiket rontja.
A rózsaszín csőrű, 64-78 cm testhosszú nagy lilikek (Anser alibifrons) viszonylag kistermetű vadludak, jellegzetes fehér folttal a csőrük tövénél és a homlokukon. A madarak mellén rendszerint fekete keresztsávok húzódnak a világosabb melltollakon, a lábai narancssárgák. A fiataloknál a csíkozás hiányzik, és ha egyáltalán van fehér folt a homlokon, akkor az kicsi.
A nagy lilik költőterülete Észak-Szibéria, a téli félévet Közép-Európában a szántóföldeken, a mezőkön tölti. Évente egyszer költ, fészekalja 4-7 tojásból áll. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerint a kotlási idő 28 nap, a kislibákat a két szülő közösen vezetgeti. A fiatalok 7-8 hetesen válnak röpképessé. A család még ezután is sokáig együtt marad. Táplálékában a fűfélék dominálnak. A nálunk pihenő madarak sok időt töltenek a gabonafélék vetésein és a kukoricatarlókon.
Jó tudni: napközben a nagy lilikek gyakran a vetési ludakkal együtt hatalmas csapatokban gyűlnek össze, esténként aztán elrepülnek az alvóhelyükre, melyek a nagy vizeknél találhatók.
A társa, a nyári lúd (Anser anser) valamivel nagyobb a nagy liliknél, kb. 74-84 cm hosszú. A nagy termetű vadlúd aránylag világos tollazattal, a mellén legfeljebb enyhe csíkozással; a lába rózsaszínű, nagy csőre rózsaszínű vagy narancssárga. Nagyon korán kezdi a költést, gyakran már márciusban kotlik. Nádasokban, mocsarakban költ, nagy alapterületű fészkét általában nádból építi. Fészekalja legtöbbször 5-6 tojásból áll, de előfordul, hogy több tojó azonos fészekbe rakja tojásait, ilyenkor a költőpár jóval több kislibát is vezethet. A kotlási idő 27-28 nap. Csak a tojó ül a tojásokon, de a fiókákat mindkét szülő vezetgeti és védelmezi. A fiatalok kéthónaposan már önállóak, nyár közepére a családok nagyobb csapatokba verődnek. Táplálékában a szárazföldi fűfélék dominálnak, de kevés vízinövényt is fogyaszt. Gabonatarlókra és vetésekre is kijár táplálkozni.
Neve arra utal, hogy nyáron, költési időben is megfigyelhető Magyarországon, szemben a többi vadlúddal, melyek nem költenek nálunk. A nyári lúd Európában elterjedt költőmadár, és többnyire a tengerpartok, vízpartok közelében telel. A legkülönfélébb vizeken költ, télen rendszerint a szántóföldeken tartózkodik.
Jó tudni: a nyári lúd több ezer éve háziasított alfaja a házi lúd. Az utóbbi időben Közép-Európa számos területén nyári ludakat telepítettek a szabadba, a parkokban is fellelhetők. Vonuláskor repülés közben „V” alakú formációkba rendeződnek.
Az örvös lúd (Branta bernicla) mintegy 55-62 cm. A kis termetű lúd fekete nyakkal, sötétszürke háttal és hassal, fehér alsó farkfedőkkel. Elsősorban az észak-szibériai tundrán költ, az Északi-tenger déli tájain telel, ritkábban jut el Közép-Európa vízpartjaira. Ez a faj koncentráltabban fordul elő az árapályzóna sós, nedves rétjein, mint az apácalúd.
Jó tudni: az örvös lidak a Watt-terngertől két-három hosszú repüléssel érik el a költőterületeiket. Amennyiben a vonulás alatt erős szembeszél fúj, energiatartaléka nem elegendő ahhoz, hogy megérkezése után sikeresen tudjon költeni. Hogy megvédje fészkét a sarki rókáktól, szívesen költ a hóbaglyok közvetlen közelségében.
