100 éve haladt végig az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornán az első hajó.
100 éve, 1914. január 7-én haladt végig az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornán az első hajó.
A Kolumbia fennhatósága alá tartozó Panama-csatorna építését 1881-ben a franciák kezdték el a Szuezi-csatornát sikeresen felépítő Ferdinand de Lesseps vezetésével. Vállalkozásuk kudarcba fulladt, mert rosszul mérték fel a terület földrajzi és éghajlati adottságait, és emiatt a költségeket is igen-igen alábecsülték. A csőd szélén álló beruházásról akkor mondtak le végleg, amikor az amerikaiak bejelentették, hogy (a Panama-csatornát ellehetetlenítő) saját vízi átkelőt építenek Nicaraguán keresztül. Az amerikaiak később elálltak a nicaraguai építkezés tervétől, és 40 millió dollárért átvették a francia társaság aktíváit, a földmunkákat, mérési adatokat, térképeket, a Panama-vasutat és egyéb ingatlanokat. A kolumbiai kormány azonban nem mutatott hajlandóságot az amerikaiakkal való együttműködésre, ezért az Egyesült Államok a Kolumbiától elszakadni vágyó panamaiak mellé állt, és közreműködött függetlenségük kivívásában.
Az 1903. november 3-án függetlenné vált országgal megkötött csatorna-bérbeadási szerződésben Panamának 10 millió dollárt és 9 év múlva esedékes évi 250 ezer dollár járadékot állapítottak meg.
Ettől kezdve az amerikaiak igazgatták a csatorna menti 10 km széles és közel 80 km hosszú sávot, és a franciák kudarcából sokat okulva, folytatták az építkezést. 1904. május 4-én vették át a létesítményeket a franciáktól. Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről, a 27 méteres szintkülönbséget hajók átemelésére alkalmas zsiliprendszerrel hidalták át. A 33×300 m-es zsilipkamrák párosával épültek, a kétirányú forgalom céljából. Gatunnál három kamra épült, a Csendes-óceáni oldalon 1 plusz 2. Az építkezésen naponta 2500 köbméter betont dolgoztak be. A zsilipeket elektromos vezérlés működteti, az áramot a gatuni gát termeli. A víz 5,5 m átmérőjű csatornákon jut a zsilipkamrákba, amelyek 15 perc alatt telnek meg. A zsilipekben a hajókat parti vontatómozdonyok mozgatják. A műszertáblákon működőképes modellek mutatják a zsilipek helyzetét.
Az első próbazsilipelést 1913. szeptember 26-án tartották Gatunban. Három és fél hónappal később, 1914. január 7-én a csatornán végighaladt az első hajó, a francia Alexandre La Valley darushajó. Az első tengerjáró, a cementtel megrakott amerikai Cristobal gőzös 1914. augusztus 3-án, a német hadüzenet napján haladt át, míg az 1914. augusztus 15-i szerény keretek között megtartott hivatalos ünnepségen az Ancon gőzös hajózott végig.
A csatorna összköltsége 639 millió dollár volt, az amerikaiak ebből 375 milliót költöttek (a Szuezi csatorna ennek negyedébe került). Az amerikaiak 239 millió köbméter földet mozgattak meg, a franciák teljesítményével együtt 268 milliót, négyszer annyit, amennyit Ferdinand Lesseps a tengerszinti csatornához számolt. Az építkezés az amerikaiak idején 5609, a franciák idején kb. 20 ezer ember életét követelte.
Az 1999. december 31-én panamai tulajdonba került 77,1 km hosszú mesterséges vízi úton évente 14 ezer (naponta átlagosan 35-40) jármű halad át. Az egymilliomodik hajó, a kínai Fortune Plum, fedélzetén 40 ezer tonna acéltermékkel, 2010. szeptember 4-én hajózott át rajta. A csatorna ma is a kicsiny Panama egyik legfőbb nemzeti szimbóluma.
2006. október 29-én a panamaiak népszavazáson döntöttek a csatorna kapacitását megkétszerező, mára elodázhatatlanná vált bővítésről. Az 5,25 milliárd dollárra tervezett beruházás befejezését 2014-re, a Panama-csatorna századik születésnapjára tervezik.
