A Corvin Nagyáruház és a Párisi Nagy Áruház története jóval színesebb, mint gondolnánk. A ma már műemlékvédelem alatt álló áruházakba betérők a ruhapróbáláson túl kávézhattak, megebédelhettek, gyorsfényképet készíttethettek. Falaik között egymást követték a divatbemutatók, rendeztek kiállításokat is.
Nagyáruházak egykor – a vásárlás fellegvárai
A plázák előfutárai voltak, a fogyasztás klasszikus jelképeivé váltak. Az MTVA összellítása szerint a hányatott sorsú Corvin Áruház mozgólépcsőjével és partiteraszával, míg a Párisi Nagy Áruház – a későbbi Divatcsarnok – Lotz Károly freskóival és korcsolyapályájával is beírta nevét a hazai kereskedelem aranykönyvébe.
Egységes volt a cél a 110 éve, 1911. március 3-án megnyílt Párisi Nagy Áruház, illetve a másfél évtizedre rá, 1926. március elsején nyitott Corvin Áruház esetén. A főváros jól megközelíthető központjában, reprezentatív, nagy alapterületű bevásárlóhelyet nyitni, hatalmas árukészlettel és széles választékkal. Mindent a szemnek – és a pénztárcának! Mindezt klasszicista és szecessziós paloták díszlethomlokzatai mögött. A Párisi Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusú, míg a Paulay Ede utcai front neoreneszánsz jegyeket visel.
A mágnás textilgyáros Goldberger Sámuel sok kicsi sokra megy elvet követte: nála mindent lehetett kapni a gombostűtől a kalapig, a tanszertől a zokniig, ráadásul olcsón, mert nagy tételben vásárolt, és csekély haszonnal adta az árut. A vevők kifogástalan, udvarias kiszolgálásban részesültek, így a boltot egy idő után vidékről is egyre többen keresték fel.
A fiatalabb generáció számára a Corvintető 2012 és 2018 közötti szédítő bulijai, filmvetítései miatt marad emlékezetes. A panoráma, az ébredő Budapest látványa a hajnali háztetők fölött méltán tette híressé a helyet. Az idősebbek még korcsolyázhattak a Párisi tetején, a fiatalabbak az egykor kötelező sötétkék egyen iskolaköpenyüket vásárolták szüleikkel az áruházban.
Az elmúlt évszázad során a házak sorozatos átépítéseken és részben funkcióváltáson mentek keresztül. Mára – a plázák megjelenésével – a bevásárlási szokások és divatok is túlléptek rajtuk. A Corvin harmadik emeletén 2012 és 2017 között a Művelődési Szint (MÜSZI) nevű kulturális és közösségi tér működött.
A Párisi Nagy Áruház eredetileg Terézvárosi Kaszinónak épült, Petschacher Gusztáv tervei szerint. Az Andrássy úti háromemeletes neoreneszánsz épület földszinti oszlopos-boltíves teremében Petanovits József sörcsarnoka kapott helyet, a Paulay Ede utcai épületszárnyat a Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített bálterem foglalta el.
Goldberger nem állt le, egyre terjeszkedett, a századfordulón már 148 alkalmazottat foglalkoztatott. A zsúfolt üzletben nem sokat törődtek a biztonsággal, így 1903-ban egy rövidzárlat miatt tűz ütött ki, amelyben 14 ember vesztette életét és odalett az árukészlet nagy része is.
1909-ben alakították át, az új tulajdonos, Goldberger Sámuel a kor legmodernebb és legszebb hazai áruházát nyitotta meg benne 1911-ben. Áramszünet esetére villanyfejlesztőt és modern tűzvédelmi rendszert is kiépítettek. Az első világháború utáni gazdasági válság miatt 1924-re a drága Párisit csőd fenyegette. A bazár jellegű átalakítással – szinte mindent árusítottak –, olcsó vásárlóhelyként forgalma újra fellendült.
Goldbergernek előtte is volt sikeres pesti vállalkozása. A Rákóczi úton 1903-ban leégett üzlete szintén a Párisi Nagy Áruház nevet viselte. Az új, Sziklai Zsigmond tervezte ház különlegessége az átriumos elrendezésű, egylégterű épület ötemeletnyi magas, fedett üvegudvara volt – üvegfalú, tükrös felvonókkal, a tetőn egy kilátósétánnyal, korcsolyapályával. A vásárlókat márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai kápráztatták el. A háborút az épület sértetlenül vészelte át, az államosítást követően könyvraktárnak használták. Divatcsarnok néven 1957-ban nyitották meg újra, 1967-ben műemléki védelmet kapott. A Centrum Áruházak üzlethálózat tagjaként működött 1999-ig. Azóta – fölújítva – újra megnyitották.
A Blaha Lujza tér déli oldalán található Corvin Áruház helyén 1915-ig az Apolló Mozi működött. Az áruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította. Az épület Reiss Zoltán tervezte klasszicizáló stílusú, díszes egyemeletes palotahomlokzattal, mely valójában négy szintet rejtett. Hatalmas portálkirakatokkal, fönti ablakai több emelet magasságban szinte összefüggtek. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrésszel várták a vásárlókat a divatvilág akkori pesti központjába. A belső tereket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrászmunkái díszítették. 1931-ben itt szerelték fel az ország első mozgólépcsőjét.
A Corvin a vásárlás, a szórakozás és látványosság elegyét kínálta. Szólt a szalonzene és kiállításokat, divatbemutatókat is tartottak itt. Az áruház 1926. márciusi nyitása után, a Blaha Lujza téri forgalmas kereszteződésben, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán helyezték üzembe december 23-án az ország első villanyrendőrét. A korabeli újságok beszámolói szerint a központi helyen létesített, a reménybeli vásárlókat három utcán is kirakatokkal csábító, a pályaudvarok közelsége révén a vonattal érkezők számára is könnyen megközelíthető áruház hamarosan vonzóvá vált.
Az áruházba betérők kávézhattak, megebédelhettek, gyorsfényképet készíttethettek, igénybe vehették a helyi menetjegyiroda szolgáltatásait is. Falai között egymást követték a divatbemutatók, rendeztek kiállításokat is.
Az áruház a második világháború során kiégett. 1948-ban államosították, újjáépítése után Budapest Nagy Áruház néven működött.
1956-ban a harcok során az épületet komolyabb károk érték. 1967-től Centrum Corvin Áruház, ekkor került a tér felőli homlokzatra, a hűtőháznak becézett egyszerű luxaflex alumíniumburkolat. 2018 tavaszán a borítás elbontásával az épület műemléki homlokzatának felújítását is tervbe vették.
