Regényes, meredek hegyoldalakon, különleges völgyhidakon, alagutakon át vezet a pályája az először 90 éve, 1925. május 25-én utasokat szállító lillafüredi kisvasútnak.
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű kisvasútja, valódi hegyi pálya: vonala meredek hegyoldalakon, különleges völgyhidakon, alagutakon át vezet. Városi környezetből indulva, a diósgyőri vár közeléből lehet eljutni rajta számos látványossághoz: a Garadna-völgyben a Hámori-tó partján kanyarogva a lillafüredi Palotaszállóhoz, vízeséshez, barlangokhoz, az újmassai őskohóhoz, továbbá számos gyalogos túra kiindulópontjára.
A Bükk erdeiben kanyargó kisvasút megépítését 1917-ben határozta el a Tótsóvári Magyar Királyi Erdőhivatal, hogy megkönnyítse a fa kitermelését és szállítását. A megvalósításhoz versenytárgyalást hirdetett a Szinvavölgyi Erdei Vasút nyomvonalának megtervezésére. A kivitelezési megbízást 1920 februárjában Modrovich Ferenc erdőmérnök kapta meg, aki megtervezte a Mélyvölgyi völgyhidat és a hozzá vezető vonalszakaszokat. A beruházást a trianoni elcsatolások miatt fel kellett gyorsítani, mert a korábban Erdélyből és a Kárpátaljáról érkezett faszállítmányokat a bükki kitermeléssel és szállítással próbálták meg pótolni.
A Miskolc-Fáskert – Lillafüred – Garadna közötti kisvasúti fővonal 1920. november 4-re készült el, hossza 17,7 kilométer volt, és a hónap közepén Garadnáról már meg is érkezett a Miskolc központjához közeli Fáskertre az első fával megrakott szerelvény. 1921 végén adták át a forgalomnak a Modrovich tervei alapján készített 3 kilométeres ládi, 1922-ben a 2 kilométeres kerekhegyi, 1923-ban a 11 kilométeres parasznyai, 1924-ben pedig 4,5 kilométeres tatárároki szárnyvonalat. Az 1940-es évek végére a parasznyai szárnyvonal 17 kilométeresre bővült.
Bár a gőzvontatású kisvasutat eredetileg a Bükkben kitermelt fa gazdaságos szállítása miatt építették, az ipari hasznosítás mellett hamarosan a turisztikai igények kielégítésében is fontos szerepe lett. Alkalmanként már 1923-tól folyt személyszállítás: az utasokat 4 teherkocsi vitte, a vagonok platójára lócákat erősítettek. A kereskedelemügyi miniszter 1924. május 3-i rendeletében engedélyezte a rendszeres személyszállítást, majd 1925 tavaszán a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében elkészültek az első nyitott személykocsik, amelyek közül több még ma is közlekedik. Az 1927 és 1929 között felépült Palotaszállónak köszönhetően a kisvasúton kormányzati különvonatok is közlekedtek.
1929 májusában a kereskedelmi miniszter kezdeményezésére a Szinvavölgyi Erdei Vasút elnevezést a Lillafüredi Állami Erdei Vasút név váltotta fel. Ebben az évben helyezték üzembe az első motorvonatokat is, a gőzvontatás 1972-ben szűnt meg. A húszas évek végén következett el a kisvasút első fénykora: lehetővé vált az éjszakai fuvarozás, a motorvonatok évi 20 ezer kilométert teljesítettek, a Miskolc-Eger műút építési anyagszükségletét is a vasút szállította. 1939-ben a kisvasút hálózatának hossza – tíz pályaudvarral és huszonhat megállóhellyel – 36,3 kilométer volt, és ekkor már több mint egymillió árukilométert teljesített.
A második világháború a hálózatot erősen megrongálta, a pályát 1945 és 1947 között javították ki, és további fejlesztések is történtek. Később a főleg teherszállításra használt vonalakat fokozatosan felszedték, 1994-től a kisvasút már csak személyforgalmat bonyolít.
Napjainkban az Északerdő Zrt. működteti a LÁEV-et. Az erdei vasúton utazók száma évente mintegy 200 ezer fő, ami annak is köszönhető, hogy számos kisvasútra épülő programot szerveznek a Múzeumok Éjszakája, a Kisvasutak napja, a Fazola-napok stb. alkalmából. Az Északerdő Zrt. különvonatot indít a szeptemberi szarvasbőgés idején, nagyon népszerű a Mikulásvonat is, amelyet 2003 óta november-december három hetében indítanak Diósgyőr és Lillafüred között. A LÁEV 2009 januárjában megkapta az Észak-Magyarország Turizmusáért Nívódíjat.
