20 helyett 11 hónap alatt készült el a Belváros első alujárója. A köznyelvben Astoriának nevezett aluljárót 55 éve, 1963. november 30-án adták át a forgalomnak.
„Határidő előtt kilenc hónappal átadtát az Astoria-aluljárot
Az Astoria Szállónál január 2-án láttak munkához az építők. Az eredeti program alapján arra számítottak, hogy a főváros első ilyen gyalog-aluljáró rendszerét 1964. augusztus 20-án adják át a forgalomnak. Az építkezésben részt vevő 13 vállalat munkásai szocialista szerződéseket kötöttek és vállalták, hogy jóval a tervezett határidő előtt befejezik munkájukat. November 30-ra elkészült az új létesítmény, amelyet 20 hónap helyett 11 alatt építettek meg. Szombaton délután több ezer ember jött el az avatóünnepségre, várakozott az aluljáró 12 lejárójánál.
Az építkezésnél több mint 18 000 köbméter földet mozgattak meg. A 600 négyzetméter alapterületű csarnok belső magassága mindössze 240 centiméter. A csaknem 1000 tonna súlyú vasbeton-gombát, a födémet, csuklókon álló nyolc fekete műmárvány oszlop tartja. A belső világítást 280 fénycső biztosítja. A világítás mindig alkalmazkodik a külső fényerőhöz, tehát nappal ég a legtöbb cső, éjszaka a legkevesebb. A levegő állandó cseréjéről külön berendezés gondoskodik, 22 lépcsőfok vezet le, illetve fel az aluljáróban. A belső burkolatot fekete-fehér aszfaltból képezték ki.” (Heti Híradó, 1963. december 13./OSZK)
A mai Astoria helyén két épület állt: a Magyar utca felől egy lakóház, abban írta Petőfi Sándor 1844-ben a János vitézt, a Múzeum körút felőli oldalon a hírhedt Zrínyi fogadó. Az Astoria Szálló (tervezők: Ágoston Emil és Hikisch Artúr) 1914. március 14-én nyitotta meg kapuit. A lassan százéves épület viharos történelmünknek is tanúja volt: Károlyi Mihály 1918. október 23-án itt alakította meg ellenkormányát, a szálloda a Magyar Nemzeti Tanács székházaként szolgált, híres beszédét is erkélyéről mondta. (Károlyi a negyedik emeletet foglalta el feleségével, az irodák és a tanácsterem az első emeleten kapott helyet, néhány szoba pedig börtönként szolgált.)
1919 tavaszán a kommunista direktórium vezetői költöztek ide. A német megszállást követően, 1944 márciusában, a Gestapo főhadiszállása lett a szálló. 1948-ban az épületet teljesen újjáépítették. 1956. október 23-án itt vonultak el az egyetemisták, az épület a harcokban súlyosan megsérült.
A köznyelv a kereszteződést és az aluljárót is Astoriának nevezi a sarkon álló szállóról. A hotelt leszámítva azonban az Astoria nem hivatalos név. A kelet–nyugati metró 1970-ben átadott állomását már a kereszteződésről nevezték el. Az Astoria a főváros egyik legfontosabb forgalmi csomópontja a Belváros keleti határán, a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út, illetve a Kiskörút (a Múzeum körút és a Károly körút) találkozásánál.
Valamikor itt húzódott a városárok, majd a városfal. A Kossuth Lajos 22. számú épületen elhelyezett emléktábláról (Berán Lajos, 1929) megtudhatjuk, hogy valamikor itt állott a Hatvani kapu, vagy más néven Hatvani rondella, a középkori városfal legerősebb védműve.
Az Astoria aluljáró építésekor már számoltak a kelet–nyugati metró megépítésével. A főváros első gyalogos aluljárója 600 négyzetméter alapterületű, négyszög alakú, 12 feljáró vezetett a felszínre. Ebből kettőt megszüntettek, amikor a Rákóczi úti villamos vonalát felszámolták. Az aluljáró 1970-ben a 2-es metró lejáratával bővült. Az elmúlt években felszíni átkelőhelyek csökkentik az aluljáró forgalmát.
