Grafológiával foglalkozó könyv van bőven elég a könyvesboltokban és a szakirodalomban, hogy miért érdemes külön foglalkozni Gill-Maisani munkájával? Elsődlegesen azért, mert a hazai grafológiai tanulmányok más megközelítésből vizsgálják az írásmintákat.
Illetve azért is, mert ahogy a fülszöveg is írja, az íráselemzés mintegy százharminc éves történetében ez az első komoly mű, amely egy külföldi szerzőtől magyar fordításban megjelent. Elég nyomós indok.
„Meg kell tanulni látni, jól látni és mindent látni a kézírásban. A grafológia rossz alkalmazása többnyire a hiányos vagy a nem létező definíciókból ered. (Jules Crepieux-Jamin)”
Temperamentum a központban
Dr. Jean-Charles Gille-Maisani (1924-1995) igazi polihisztor volt. Mérnökként kezdte pályafutását, majd orvosként (pszichiátriából) doktorált, nagy európai és kanadai egyetemek műszaki fakultásain adott elő különféle matematikai tárgyakat. Jelentősek ezeken a területeken megjelent könyvei, publikációi is. Képzett pilóta is volt, továbbá zenével és költészettel is foglalkozott. A Wikipedia.org szerint nyolc nyelven beszélt, németül, franciául, de elsajátította az angol, az olasz, a spanyol, az orosz és a lengyel nyelveket is, de megtanult latinul és ógörögül is. Mindezek mellett az egyik legkiválóbb francia grafológusként tartják számon. A Temperaments psychobiologiques et Groupes sanguins című művében a különböző művészeket és művészeti megnyilvánulásokat egyes temperamentum és vércsoport szerint mutatta be.
„Ha az írás nyomtatott betűkkel írt, akkor műveltségre, ha mesterséges, akkor eredetiségre vagy a spontaneitás hiányára, ha rajzolt, akkor vizuális esztétikai érzékre, ha fonák, akkor nagyon egyéni véleményalkotásra gondolhatunk.”
Gille-Maisani könyvét precíznek, tudományos igényű műnek jellemzik. Van benne igazság. A szerző a grafológiát, mint kézírás- és pszichológiaelemzést, a Crépieux-Jamin módszer szerint alkalmazta, aminek alapja, hogy szintetikus fogalmakon át kell a ductust (kézírást) vizsgálni. Így aztán a grafológusnak minden új jegyfajtát egy összetett jegyfajtához kell kapcsolni, az értelmezés során pedig a grafikus környezet domináns jegyei alapján különböztetünk meg eseteket, felhasználva a pszichológiát.
Példaként megemlíthető, ahogy a görgetett írást bemutatja: amikor az oválok kialakításakor a toll egy kör kerületénél hosszabb vonalat ír le, így koncentrikus körívdarabok (takargatott formák) keletkeznek. Lehetséges értelmezés: szubjektivizmus, hiúság, hamis természet, képmutatás, önzés, ravaszság, hazugság, megtévesztési (csalási) szándék.
Mint általában is, itt különösen érvényes a szabály, hogy pusztán ezen jegyből végleges következtetést nem szabad levonnunk, mivel vannak kivételek. Nem kell megijedni senkinek, a könyv azért még érdekes; visszaolvasva a magyarázatot, valóban bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában.
Annak mindenképp érdemes kezébe venni és tanulmányozni Az írás pszichológiáját, aki rendelkezik már valamilyen szintű pszichológiai és grafológiai előtanulmánnyal. A grafikus jegyeken kívül, a Hipppokrateszt, Jungot és Sant-Morand-t elméleteit ismerhetjük meg a kézírás jegyei alapján, de többször hivatkozik Szondi Lipót személyiségelméletére is.
Szerző: Jean-Charles Gille-Maisani: Psychologie de l’ecriture Fordította: Mohai Péter
Kiadó: Flaccus Megjelenés: 2008 Oldalszám: 336
