A bonchidai Bánffy-kastély története nem csupán a Bánffy család históriájának fontos helyszíne. Az erdélyi magyar építészet és kultúra művészeti szépségeit egyesíti, és a változó korok és stílusok szellemét maradéktalanul visszatükrözi.
Bánffy-kastély, az erdélyi Versailles
A Bánffy család kimagasló egyéniségeinek életén, gondolkozásmódján, ízlésvilágán át az európai nagy stílusáramlatok magyar és erdélyi változatainak sajátságait képviseli Bonchida: a félköríves stílusú templomtól kezdve, az azzal részleteiben egykorú erődített kúrián át a fejedelemség korának reneszánsz várkastélyáig, majd a barokk-rokokó, az empír és a romantika korának toldásáig és átalakításáig. „Úgy hat reánk, mint valami organizmus, amely folyton változott, fejlődött, nőtt, gyarapodott.” Fejlődésben lett egyéniséggé: átépítései, toldásai a Bánffyak egyéni életformáját, világszemléletét, vágyait, ízlését tükrözik vissza, és egyben őrzik az erdélyi művészet sajátos alkotószemléletét.
A Bánffyak és a velük egy törzsből eredt, de azóta kihalt Losonczyak ősei, a Tomaj nemzetség tagjai jelentős szerepet töltöttek be az Árpád-kori Magyarország közéletében.
Kihagyhatatlan épületek – Bánffy-kastély, Bonchida
Az egykori Bánffy-kastély barokk és neogótikus épületrészekből álló komplexuma jóval korábbi múltra tekinthet vissza. Elődje a XV. században a család erődített lakhelye volt, ezt a XV. század folyamán saroktornyos várrá alakították át.
A mai kastélyt 1650-től kezdve építették, a régebbi falakat részben felhasználva. Ebben az időben Erdély legjobb erődítésének számított. Kör alakú saroktornyai máig állnak (igaz nemcsak romosak, de mintha a dőlésszögük sem lenne megfelelő), s hirdetik, hogy a középkorral ellentétben lakályosabb és a nagyúri udvartartás számára készült. A ferde torony egykor óratoronyként szolgált. Jellegzetesen a XVII. századi vonás a háromszögű szemöldökdísz az ablakok felett. A bonchidai kastély építészét nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy az Erdélyben sokat foglalkoztatott itáliai várépítő mesterek közül került ki.
A XVIII. század utolsó negyedétől fogva a kastélyt elhanyagolták, állapota romlani kezdett. Mintegy 70 év elteltével azonban újra helyreállították, díszítették, bővítették. Az 1740-es években patkó alakú földszintes szárnyat építettek keleti frontjához, s a korábbi északi romantikus homlokzatot is díszítették. A hajdani család rezidenciájának bejárata fölött látható az első restaurálást leíró XVIII. századi emléktábla. A főépület betonfödémén és a reneszánsz udvarban talált mitológiai alakokat ábrázoló szobrok „triptichonjai” két évszázadon át strázsáltak az épület kapuzatai felett. Magában a teljesen lepusztult épületben ma művészek installációit, kiállításokat tekinthetnek meg a látogatók, és a Bánffyak kőlépcsőjének maradványait, amelyet egykoron a híres sakkfigurák díszítettek. A zárt erkély – valaha színes üveggel volt kirakva, szép emléke a Bánffyak műveltségének és kivételes esztétikai érzékének.
A tervezőt nem ismerjük, de figyelembe véve, hogy az építtető Mária Terézia udvarának egyik kedvelt, ismert szereplője volt, bécsi mesterre gondolunk. Az 1748 és 1753 között végzett építkezést helyi mester irányította.
Az északi traktus erkélye, lépcsőfeljárója, lépcsőháza, a cselédszobák és a lovarda, valamint a hozzátartozó helyiségek is ekkor készültek. A nemrégiben restaurált, egykor 32 lovat befogadó nagy istálló bejárata felett Héliosz szobra látható, az épületben a kőből faragott abrakoló csészék és a vörösmárvány abrakoló csészék maradványai megtekinthetők. A lovarda-kapu ívét emberfejes zárókő díszíti, s fölötte nyíló szoborfülkében magyarruhás lovász színezett lovasszobra állt. Az istálló kapuja hasonlóképpen lett megszerkesztve, csupán a szoborfülkében áll profilban egy ló figurája. A lovarda és az istálló díszes kapuit Johannes Nachtigall faragta.
Gróf Bánffy György (1845-1920) képviselő bonchidai Bánffy-uradalomban rendezték gyakorta a járási mezőgazdasági kiállításokat szervezett. A főrendházi tag fiaként gróf Bánffy Miklós (1873-1950) élete jelentős részét Bonchidán a Bánffy-kastélyban töltötte. Az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb erdélyi földbirtokos család szülötte, aki 1912 és 1918 között a budapesti Nemzeti Színház és Operaház intendánsa volt, emellett zenét szerzett, festett, kosztümöket és díszleteket tervezett. Szépirodalmi tevékenységet is folytatott, nevéhez fűződik Erdély világát bemutató regényciklus, az 1934 és 1940 között megjelent Erdélyi történet trilógia. Kolozsvár és Kolozs vármegye főispánja, 1910-től képviselő volt, 1921-1922-ben pedig külügyminiszterként dolgozott. A birtokkal és a kastéllyal sokat foglalkozó Bánffy Miklós lejegyezte, hogy a „családi hagyomány szerint, midőn az ablakfák még nem voltak felrakva, egy megvadult l lovászával kiugrott a nyíláson és semmi bajuk nem történt. Ennek az emlékét őrzi ez a megkapó bájú figura”.
Az épület külső kialakításában a XIX. század is közreműködött: nyugaton a lebontott kaputorony és falszakasz helyén neogótikus szárny épült. Utóbbit a világháborúban súlyos károk érték. A kastély karbantartása és felújítása folyamatos munkával látja el a Bánffy családot, illetve a Bánffy Alapítványt, ma még mindig omlásveszély van az épületegyüttes több területén.
Miután 1944 októberében gróf Bánffy Miklós elhagyni kényszerült Bonchidát – 1944. október 13-án a visszavonuló német csapatok felgyújtották a kastélyt –, a következő évtizedekben megváltozott a kastély épületének rendeltetése, s ekkor vesztek el a faragott kő díszítő-elemek. A díszudvarban található szoborgalériából egyedül Héliosz szobra vészelte át ezt az időszakot, a többi mitológiai, az antik költő, Ovididius Átváltozások című alkotásaiból ihletett alak, melyeket ugyancsak Johannes Nachtigall faragott, a veszteség, a töredezettség, a romosodás, azaz a Bánffy-kastély „romantikus’” történetének részévé vált, és arra vár, hogy megtalálják, újra felfedezzék és állítsák vagy visszahelyezzék eredeti helyére. A 1990-es évekre az emberi hanyagságnak, a nem megfelelő használatnak köszönhetően a kastély rommá vált.
A Transylvania Trust Alapítvány 49 évre kapta meg Bánffy Miklós örökösétől a romos kastély használati jogát, és 2004 óta már a hetedik projektjükhöz szereztek támogatást a Kreatív Európa program keretében. Azóta, hogy az örökös visszaigényelte a kastélyt, a román állam nem támogatta a műemlék helyreállítását, és a román kormány döntése értelmében EU-s pénzt sem kaphattak kimondottan műemlék-helyreállításra. Így csak kulturális projektekkel pályázhattak. A tényleges épületfelújításra csak azokat az összegeket fordíthatják, amelyeket az épületegyüttesbe befogadott Electric Castle fesztivál szervezőitől és a magyar államtól kaptak. A magyar állam részéről megítélt 950 ezer eurós támogatásból a kastély főépületét és romantikus stílusban épített szárnyát szeretnék felújítani.
