„Feleségem kívánságára telepedtem le Amiens-ben, ebben a józan, civilizált városban, melynek lakosai szívélyesek és műveltek.” Közel két évtizeden át volt Jules Verne otthona ez a háromemeletes, vörös téglás, kerek tornyos csodálatos épület.
„Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. Lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne.” (Jules Verne: A lángban álló szigettenger)
„Feleségem kívánságára telepedtem le Amiens-ben, ebben a józan, civilizált városban, melynek lakosai szívélyesek és műveltek. Egy közel is vagyunk Párizshoz; láthatjuk tükörképét az elviselhetetlen zaj és a felesleges nyüzsgés nélkül” – írta 1871-ben a francia irodalom egyik legkedveltebb szerzője, Jules Verne (1828-1905) barátjának, Charles Vallut-nek.
Írók otthona – La maison de Jules Verne, Amiens
Eredetileg mindössze két napig, egy barátja esküvője idejére szándékozott megszállni Amiens városában, ám a menyasszony húgának vonzereje tovább is marasztalta. Végül 1857-ben feleségül vette Honorine du Fraysne de Viane-t (1830-1910), az ifjú kétgyermekes özvegyasszonyt, és ebben az észak-franciaországi városban rendezték be életüket. Közel két évtizeden át volt az író otthona ez a háromemeletes, vörös téglás, kerek tornyos épület.
Amiens-ben, ahol városi tanácsos is volt, 1870-ben telepedett le, bár ekkor még sok időt töltött az utazásai során felkeresett városokban is. 1872-ben neki ítélték a Francia Akadémia díját (bár e neves testületbe sohasem juthatott be), 1892-ben megkapta a Becsületrendet. Verne végleges ideköltözésekor már kiadta a Nyolcvan nap a Föld körül és az Utazás a Hold középpontja felé című műveit.
Egykori lakóhelye ma korabeli bútorokkal van berendezve, de látható több személyes tárgya is, mint például az ró és felesége által egykor használt kávéskészlet. A pazar krémszínű-arany szalonban a házasok egyszer álarcosbált tartottak. Maga Verne a ház legkisebb szobáját használta (ami ugyanakkor egy jóval tágasabb könyvtárba nyílt) dolgozószobájául, ma pedig itt található egy vaságy, egy karosszék és egy íróasztal földgömbbel – az író egykori tulajdonai.
A mai szemmel nézve is lenyűgöző épület nagyon illett a kiváló fantáziával megáldott íróhoz. A hatalmas lakhely első emeletéről nyíló szobák Verne hű szerkesztője, Pierre-Jules Hetzel (1814-1886) emléke előtt tisztelegnek. Megtekinthető egy, a szerkesztő által használt kanapé, ahol annak idején híres vendégek is ücsörögtek – többek közt Victor Hugo, Alexandre Dumas és George Sand. Részben az utóbbi ihlette Verne kalandregényét, a Nemo kapitányt, amikor közölte az íróval: „tudását és képzelőerejét” csak egyetlen területen, a tenger fenekén nem tette még próbára.
Amiens-t körbejárhatjuk Jules Verne kommentárjaitól kísérve is – köztük van egyik beszédének, az „Egy ideális város”-nak a részlete is, melyben az akkor igen távolinak tűnő 2000. évben képzeli el lakóhelye jelenét.
„Ilyen az emberi természet. Szükségét érzi, hogy maradandó művet alkosson, olyat, amely túléli őt magát: ez épp egyik jele annak, hogy az ember ennyivel magasabb rendű, mint bármely más lény. S többek közt ez az, aminek világuralmát köszönheti, és ami világuralmának jogosságát igazolja.” (Jules Verne: A rejtelmes sziget)
1886-ban elmebeteg unokaöccse két lövéssel megsebesítette a lábát, ettől kezdve egészsége egyre romlott. Szülei, majd szeretett öccse halála után kedélyállapota elkomorult, cukorbetegséget következményeként a szemét hályog gyötörte, utolsó éveiben már alig látott, Michel fia segített neki az írásban és a művek gondozásában. Hetvenhét éves korában 1905. március 24-én halt meg Amiens-ben.
A város sétához érdemes felkeresni az amiens.fr/maison-jules-verne weboldalt.
Fotók: Amiens Métropole /amiens.fr/maison-jules-verne
