Százötven éve, 1867. július 1-jén jött létre a brit parlament által elfogadott törvény eredményeként Kanada Szövetségi Állam.
Az Észak-Amerika északi részét elfoglaló, csaknem tízmillió négyzetkilométer területű Kanada a Föld második legnagyobb állama. Földjére valószínűleg mintegy 15 ezer éve, a mai Bering-szoros helyén húzódó földhídon át érkeztek az első emberek, a hatalmas területet az európaiak megérkezése előtt csak kisszámú inuit és indián lakta. A vikingek Kolumbuszt fél évezreddel megelőzve, 1000 körül eljutottak Észak-Amerika partjaira, az általuk Vinlandnak (Szőlők földje) nevezett Új-Fundland északi részén megtalálták nyomaikat, de tartós települést nem alapítottak.
Észak-Amerika atlanti partvidékét a 15. század végén a britek és a franciák kezdték el gyarmatosítani. Elsőként az angol szolgálatban álló olasz John Cabot érte el a kanadai partot 1497-ben, és a földet angol tulajdonnak nyilvánította. A francia Jacques Cartier 1534-ben felfedezte a Szent Lőrinc-folyót, két évvel később második útján deklarálta Új-Franciaország gyarmat létrejöttét. Cartier lett Kanada névadója: jelentésében az irokéz indiánok által útbaigazítására használt, falu jelentésű „kanata” szót az egész területre használta, ennek nyomán jelent meg a 16. század közepétől az európai könyvekben és térképeken Kanada földrajzi névként. Az első állandó francia települést, Québec városát (Új-Franciaország első fővárosát) 1608-ban Samuel de Champlain francia felfedező hozta létre, 1642-ben Paul de Chomedey de Maisonneuve alapította meg Montréal városát.
A 17. századot az angol és francia gyarmatosítók vetélkedése jellemezte, a nem kis részben a szőrmekereskedelem jogai miatt kirobbant harcaikba az indiánokat is bevonták. Az igazi háború 1756-ban, a hétéves háború gyarmati konfliktusaként kezdődött, a vesztes franciáknak 1763-ban néhány parthoz közeli sziget kivételével minden észak-amerikai birtokukról le kellett mondaniuk a britek javára. A győztesek Új-Franciaország területének egy részéből létrehozták Québec tartományt, és jelentősen korlátozták az újdonsült brit alattvaló franciák jogait. A szigor tíz évvel később enyhült, az 1774. évi Québec-törvény a megnövelt területű Québecben lehetővé tette a francia nyelv és jogrend használatát, a katolikus vallás szabad gyakorlását.
Az amerikai függetlenségi háborúban Kanada szilárdan a britek oldalán állt, de a háborúban – francia segítséggel – az elszakadását deklaráló 13 brit gyarmat győzött. Az 1783-ban aláírt párizsi békében Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét, és átengedte a Nagy-tavaktól délre eső területeket.
Kanada gyarmat első teljes alkotmánya, az 1791. évi Alkotmányos törvény – amely tartalmazta a kormány felépítésének nagy részét – Québec tartományt kettéosztotta a franciák lakta Alsó-Kanadára és az angol nyelvű Felső-Kanadára, külön törvényhozással, amelyet az 1840. évi Egyesülési törvény Kanada néven ismét összevont.
Az angolok és a franciák közötti etnikai ellentétek, az állandósult kormányválságok és az állandó határviták az Egyesült Államokkal arra késztette az észak-amerikai brit gyarmatokat (Kanada mellett Új-Brunswick és Új-Skócia), hogy megkezdjék az egyesülést. Képviselőik először 1864-ben gyűltek össze, majd a következő évben, Québecben 72 pontos határozatot fogadtak el, amelynek leglényegesebb tartalmi eleme az egyesült provinciák föderális intézményrendszerének felvázolása volt. Ez lett az alapja az 1866-ban, immáron Nagy-Britannia részvételével tartott londoni konferencia határozatainak, amelyeket a kérdést tárgyaló brit parlament is alapként fogadott el.
A Viktória királynő által 1867. március 29-én szentesített és július 1-jén hatályba lépett alkotmányos törvény, hivatalosan Brit Észak-amerikai Törvény biztosította a domíniumi státust Kanadának, amely a Brit Birodalom önkormányzattal rendelkező tagja lett. A törvény újra kettéosztotta Kanada provinciát: a franciák lakta, korábbi Alsó-Kanadából Québec, az angol lakosságú korábbi Felső-Kanadából pedig Ontario tartomány lett. A jogszabály meghatározta a kormányzati működés nagy részét, így a föderális szerkezetet, létrehozta a Képviselőházat, a Szenátust, a Legfelsőbb Bíróságot, az igazságszolgáltatási és az adórendszert. Későbbi módosításaival együtt, gyakorlatilag ma is ez a törvény Kanada alkotmánya.
1931-ben a brit parlament elfogadta a westminsteri statútumot, mely az összes domíniumi rangú országnak az Egyesült Királyságéval egyenlő törvényhozási jogkört adott, s ennek értelmében a Kanadai Domínium önálló ország lett a Brit Nemzetközösség keretein belül. Ennek ellenére a kanadai alkotmányt továbbra is csak a londoni parlament jóváhagyásával lehetett módosítani, ezt az anakronisztikus alkotmányjogi helyzetet számolta fel az 1982. évi Kanada törvény, amely minden addigi törvényhozási függőségi viszonynak véget vetett Nagy-Britannia és Kanada között. Kanada ma tíz tartományra és három területre oszlik, ezeknek saját törvényhozásuk és kormányuk van.
