100 éve született II. Erzsébet brit királynő, aki 1952 és 2022 között Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság királynője, az Egyesült Királyság történelmének leghosszabb ideig hatalmon lévő uralkodója volt.

II. Erzsébet (Elizabeth Alexandra Mary) 1926. április 21-én született és 96 éves korában 2022. szeptember 8-án hunyt el. Albert György yorki herceg, a későbbi VI. György király és Elizabeth Bowes-Lyon, a későbbi Erzsébet (anya)királyné elsőszülött leánya volt. Édesapja 1936-ban lépett a trónra, fivére, VIII. Eduárd király lemondását követően. A fiatal hercegnőt mint trónörököst ekkor kezdték felkészíteni az uralkodói teendők ellátására. Jogot tanult az etoni fiúiskola alelnökétől és vallástörténelmet Canterbury érsekétől.
Röviddel 18. születésnapja után a parlament kinevezte állami tanácsosnak, így apja távollétében elláthatta az államfői feladatokat. A második világháború alatt a brit hadsereg női haderejében (Women’s Auxiliary Territorial Service) szolgált, ahol sofőrnek és szerelőnek képezték ki, és öt hónap szolgálat után a kapitányi rang női megfelelőjével tüntették ki.
1947. november 20-án férjhez ment egyik távoli rokonához, Philip Mountbattenhez, egykori görög és dán királyi herceghez, akivel házasságuk 73 évig tartott, Fülöp herceg 2021-ben bekövetkezett haláláig. Kapcsolatukból négy gyermek született: utódja, III. Károly király, valamint Anna királyi hercegnő, András yorki herceg és Eduárd wessexi gróf.

Apja halála után 1952. február 6-án lépett trónra, 1953. június 2-án, 25 éves korában koronázták már a Westminster-apátságban. A koronázási szertartást először közvetítette a televízió. Nagy-Britannia és Észak-Írország uralkodói címén kívül ő lett Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Barbados (2021-ig), Belize, Fidzsi-szigetek (1987-ig), Grenada, Jamaica, Kanada, Mauritius (1992-ig), Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis Államszövetség, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Salamon-szigetek, Tuvalu, Új-Zéland államfője is.
Az 1953-as királyi címekről szóló törvény értelmében Angliában ő volt „II. Erzsébet, Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője”.
Uralkodóként egyben ő az anglikán egyház feje, a skót presbiteriánus egyház védelmezője, valamint a fegyveres erők főparancsnoka, de csak arra van joga, hogy bejelentse a háborút és aláírja a békét. Első karácsonyi beszédét 1952-ben mondta a rádióban, ami később hagyománnyá is vált.
Az ő nevéhez kötődik a monarchia megújítása, aminek szerves része volt, hogy az embereket közelebb hozták a királyi családhoz.

Külföldi látogatásai alkalmával például bevezette a városi sétát, hogy helyiekkel találkozhasson, 1993-ban Magyarországon is járt. Uralkodásának hét évtizede alatt számos történelmi jelentőségű utat tett: 1972-ben a kommunista Jugoszláviában járt, később Hongkongba látogatott. 1975-ben Hirohito császár vendége volt Japánban, az első brit uralkodóként 1979-ben a Közel-Keletre utazott, és 1980-ban meglátogatta II. János Pál pápát a Vatikánban, aki 1982-ben Angliába látogatott, 450 éve ő volt az első pápa, aki a szigetország földjére lépett.
Az ő uralkodása idejére esett 1982 márciusa és júniusa között lezajlott Falkland-szigeteki háború, amely Argentína kapitulációjával végződött. A kilencvenes évek közepén az egykori keleti blokk országaiba is ellátogatott, Magyarországon kívül járt Oroszországban, Lengyelországban és Csehországban is. A Nemzetközösségen belül a kapcsolatok megerősítését segítették az Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába és a Karib-szigetekre tett látogatások. Ő volt az első olyan vezető, aki két különböző országban két olimpiát (1976-ban Montrealban, 2012-ben Londonban) nyitott meg.
2015. szeptember 9-én elérte a 23 226-ik napját a trónon, ezzel ő lett Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának leghosszabb ideje trónon ülő uralkodója, megelőzve üknagymamáját, Viktória királynőt. 2022-ben pedig platinajubileumát ünnepelte, 70 év és 127 nap trónon töltött idővel ő lett a második leghosszabb ideig regnáló uralkodó (XIV. Lajos francia király után).
2021 áprilisában, századik születésnapja előtt két hónappal elhunyt a férje, Fülöp edinburghi herceg, akivel több mint 73 évig élt házasságban, és ez is rekord az angol-brit monarchia történetében.
Az angol királyi család sorozatos magánéleti botrányai ellenére népszerűsége szinte mindvégig töretlen volt, személyét a legélesebb kritikák Diana hercegnő és a trónörökös Károly herceg válása és a hercegnő halála után érték.

Alakja számos rendezőt és forgatókönyvírót is megihletett, uralkodása alatt több alkotásban is feltűnt.
Több könyv is született róla, 2021-ben magyarul is megjelent A királynő – Őfelsége, II. Erzsébet brit uralkodó életrajza Matthew Dennison tollából. 2013-ban a Brit Film- és Televíziós Akadémia (BAFTA) tiszteletbeli díjával tüntették ki. 2018-ban róla nevezték el az új londoni földalatti vasútvonalat (Crossrail).
2021-ben beválasztották a brit lovassport hírességeinek csarnokába, egyben a brit lovassporthoz kiemelten hozzájáruló személyiségek külön kategóriájának első tagja lett. Az észak-angliai Yorkban készült el a halála utáni első szobor. Uralkodása alatt háromszor kíséreltek meg ellene merényletet, 1970-ben Ausztráliában, 1981-ben Londonban és Új-Zélandon. 2023-ban a Wallace Collection múzeumban nyílt fotókiállítás The Queen and her Corgis (A királynő és corgijai) címmel, amelyen bemutatták a korábban nem publikált, élete során készült fényképet is.
Kolodko Mihály gerillaszobrász az egykori brit uralkodót ábrázoló miniszobrát 2024-ben helyezték el Budapesten, a Millenáris Park egyik tavacskájában.