A fertődi Esterházy-kastély a magyar barokk építészet legnagyobb szabású, legprezentatívabb alkotása. Megépítésének története, körülményei jellemzőek arra a korra, mely a versailles-i kastély bűvöletében élt.
Szeszélyes tó – Jókai Mór nevezte így a hol iszapos, sekélyes, hol mélyülő, hínáros, nád szegélyezte állóvizet, amelyen a világpolitika akarata szerint két ország osztozik. A Fertő-tó. Partján falvak, városkák és a régmúlt pompáját őrző kastély, az Esterházyak hercegi ágának históriájával.
Kihagyhatatlan épületek – Az Esterházyak és Fertőd
Helyén kisebb vadászkastély állt, amely 1720-1721 körül épült, A. E. Martinelli tervei szerint. Két különálló é épület, egy istálló és kocsiszín tartozott még a kastélyhoz. Az 1720-as évek folyamán az utóbbiakat „mulatóházakká” alakították, és patkó alakú kerítéssel a főépülettel összefüggő, díszudvaros együttest formáltak. Hosszú ideig ilyen állapotban maradt a kastély, csak a kertet gyarapították lugasrendszerrel, üvegházakkal. A fertődi kastély történetében új fejezet nyílt, amikor 1762-ben Esterházy „Fényes” Miklós (1714-1790) került a családi majoratus élére, s óriási jövedelméhez méltó építőtevékenységbe kezdett. Miklós udvarát a fényűzés jellemezte – kortársai „Fényes” melléknévvel illették a fényes udvart tartó, pompakedvelő főurat -, már külső megjelenésével is a gazdagság és pompa megtestesítője volt. Gyémántokkal teleszórt díszruhája az európai fővárosokban nagy feltűnést keltett.
A kastélyt sokan a magyar Versailles-ként emlegetik, nem csoda, hisz építtetője, Esterházy Miklós egy párizsi útja emlékét hozta ide, apja vadászkastélyának helyére. Elkápráztatta XIV. Lajos udvara, illetve a főként Jules Hardouin-Mansart udvari építész által épített versailles-i kastély, s úgy vélekedett, „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem.”
Az építkezés, a teljes berendezés, a kert átalakítása 1784-ig húzódott el. Máig megoldatlan kérdés, hogy ki volt a tervező. Biztosan nagy szerepe volt a hercegnek, aki – az iratok alapján – minden kérdésben magának tartotta fenn a döntés jogát. A levéltári adatok Jacobi Miklósnak, a hercegi udvari építészének és K. F. Mödlhammer építésznek a rézvételét is bizonyítják. Ugyancsak tudható, hogy Melchior Hefele is közreműködött a tervezésben: az udvari lépcső valószínűleg az ő műve. Miklós herceg az építés kezdetekor nyári laknak tervezte, de később az év legnagyobb részét itt töltötte. Mindig volt olyan terve, amit még meg akart valósítani. Alárendeltjeivel nyájas úr, vendégei iránt szeretetre méltó házigazda volt.
„Fényes” Miklós építkezésének az volt a lényege, hogy a patkó alakú díszudvart határoló főépületet és a két kisebb mulatóházat egybeépítették, így a cour d’honnerurt övező U alaprajzú kastély alakult ki. A homlokzatokat többé-kevésbé egységesre formálták, és új, kétkarú díszlépcsővel is kiemelt főhomlokzatot építettek. A belső terek rokokó díszítése, mennyezetfreskói is ebből az időszakból származnak. A lépcső két karja között, a földszinti Sala Terrenaba lépve az utazó, mintha csak a természetben haladna tovább. A vadregényes sziklabarlangokat idéző, nyolc, négyszögletű oszlop tagolta terem nyitja meg az épített világot a természet, a természetet az épített környezet felé. A fehér-arany ragyogású díszterem mennyezetfreskóján Apollo hajtja végig szekerét az égbolton, a falmezőket pedig a görög mitológiából vett jeleneteket ábrázoló képek díszítették. A díszes rezidencia a kor követelményeinek megfelelően több melléképülettel gazdagodott: a muzsikaház, az opera, a marionettszínház, a képtár, a télikert épületeivel. Ugyanekkor létesítették a francia stílusú díszkertet vadaskerttel és kerti mulatóházakkal. A herceg nemcsak a pompát kedvelte, hanem kemény katonaként is helyt állt. szinte állandó kapcsolatban volt Mária Terézia királynővel. Az 1773-as év kiemelkedő jelentőségű a kastély történetében. Esterházy Miklós vendégül láthatta Mária Teréziát, Magyarország királynőjét. Eszterháza méltatói sokszor és sokan idézték a császárnő híressé vált szavait: „Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom!”
Mások Kismarton (Eistenstadt) riválisaként tekintenek rá. S ez sem tévedés. Miklós testvére, Pál Antal hasonlóan alakíttatta ki a ma már határon túli kastélyt. Miként a kor nagy zenészének, Joseph Haydnnak a „tulajdonlása” is örök kérdés. A szárnyait bontogató fiatal muzsikus 29 évesen állt az Esterházy-hercegek szolgálatába és lassan a „világi” zene minden típusa Haydn ellenőrzése alá került. Tény, Haydnt először Pál Antal szerződtette a kismartoni kastélyba. De a korabeli legendák szerint Mária Terézia azt mondta, ha jó opera-előadást akar látni, Eszterházára kell mennie. Kérdés, így volt-e az azonban bizonyos, a császárnő egyszer vendégeskedett a főúri kastélyban, és a marionettszínházban megtekintette a Philemon és Baucis előadását, melyet Haydn vezényelt.
Ugyanakkor azt is följegyezte a zenetörténet, hogy a muzsikusok igencsak kiszolgáltatottak voltak. Uruk kényének-kedvének mindenképpen meg kellett felelni, szabadságra sem engedte el őket. Haydn tiltakozásként különböző eszközhöz folyamodott. Új művének utolsó tételében egyre kevesebb hangszernek volt szólama, s a zenészek egyműs után hagyták el a dobogót. így született meg a híres Búcsú szimfónia.
Eszterháza fénykora véget ért I. Miklós herceg halálakor. Fia, Antal elküldte a zenekart, unokája, II. Miklós még a kincseket is átszállíttatta Kismartonba. Sokáig úgy tűnt, hogy a kastély pusztulása megállíthatatlan, több lakosztályának berendezése nagyrészt elpusztult. Ám jelenleg új életre kelni látszik. Ahogy a mostani családfő, Antal herceg büszkén mutatja, megújult a díszudvar, a főépület. Megnyitotta a kapuit a marionettszínház és a narancsház, újra áll a víztorony.
