Valószínűleg 174 éve, 1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza között, a szabadságharc egyik utolsó csatájában esett el Petőfi Sándor költő. Fehéregyháza ma Petőfi és a magyar szabadságharc egyik legfontosabb emlékhelye.
Segesvárról lefordulva öt kilométerre a Nagy-Küküllő bal partján fekszik egy kis falu, Fehéregyháza (románul: Albești), aminek nevét ma szinte mindenki ismeri, aki olvasott Petőfi Sándorról.
„Tennap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok irójának szerencséje van ezek közé tartozni. S igy meg vagyok végre jutalmazva is, pedig tulságosan, nem azáltal, hogy érdemjelt kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tüzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, s ezt mondá: „bal kézzel tüzöm föl, szivem felőli kezemmel!” s midőn elvégezé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! – az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly megilletődéssel, melytől, ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: „Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet.” (Közlöny, 1849. április 26.)
Kihagyhatatlan helyszínek – Fehéregyházából emlékhely lett
Először Béla herceg – a későbbi IV. Béla – említi a települést 1231-ben Zágrábban kelt oklevelében Alba ecclesia néven. A XV. században ferences kolostor állt itt, de ennek nyoma sem maradt. Lakói székely határőrök és szász-vallon telepesek voltak. A falu szélén az országúttól három kilométerre délre, egy kis dombon áll az a Petőfi-emlékhely, amelyet a segesvári csatában elesett összes honvéd emlékére emeltek, s amelyen minden évben koszorút helyeznek el az elesett szabadságharcosok és a költő emlékére. A múzeumkertben levő, a fehéregyházi csatában elhunyt honvédek emlékét idéző, turulmadaras obeliszknél adóznak a nemzeti költő emléke előtt.
A turulmadaras obeliszket 1897-ben avatták fel (valószínűleg a költő is ez alatt nyugszik). A települést elhagyva Héjjasfalva felé, az országút mellett található az Ispán-kút, feltehetően ennek közelében halt hősi halált Petőfi Sándor.
Huszonhat évet élt,
mint a romantika másik két nagy óriása, az angol John Keats, vagy az ugyancsak angol származású orosz Lermontov. Persze ez akkor van így, ha igazak az elfogadott adatok, mert sem születésének, sem halálának pontos helyét vagy idejét nem ismerjük. Életrajzát vaskos kötetekbe is nehéz lenne bezsúfolni. Sietett élni, sejtette, hogy kevés az ideje.
1849. július 31-én a magyar szabadságharc segesvári ütközetében Bem honvédjai vereséget szenvedtek a túlerőben lévő cári seregtől, és örökre eltűnt Petőfi Sándor költő, az 1848. márciusi forradalom vezéregyénisége. Bem – tartaléka nem lévén – az egyensúlyt nem tudta helyreállítani, csapatai kétségbeesett futásba kezdtek. A lovasság nagy része ugyan kivágta magát, de az üldöző cári lovasság a gyalogosokat bekerítette, majd lemészárolta vagy elfogta. Így tűnt el Fehéregyháza és Héjjaspuszta között a menekülő Petőfi Sándor, a haza koszorús költője, Bem tábornok hadsegéde is.
Petőfi Bem tiltása ellenére, s tudta nélkül vett részt az ütközetben. A költő halálának pontos körülményei máig ismeretlenek, így nem csoda, hogy legendák keltek szárnyra megmeneküléséről. (Pár éve Szibériában vélték fellelni maradványait.) Egyes beszámolók szerint Petőfi Sándort menekülés közben a Héjjasfalva felé vezető úton, az Ispánkút közelében szúrták le. Egy osztrák tiszt leírása alapján pedig valószínűsítik, hogy a költő holtteste a Fehéregyháza melletti Ispán-kút közelében egy tömegsírba került. Magát Bemet is csak testőrségének önfeláldozása mentette meg, a tábornok lovával egy mocsárba süppedt, ahonnan csak estére szabadították ki.
A Petőfi-emlékmű az Ispánkútnál, a költő feltételezett elestének helyén, közvetlenül az országút mellett áll
Az Ispánkútnál állított emlékmű az E60-as országút mellett, lakatlan területen áll, ezért gyakran esik vandál támadások vagy ócskavastolvajok áldozatául.
Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a trianoni döntés után lerombolták. Petőfi Sándor ispánkúti emlékműve az elmúlt évtizedekben a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. A régi emlékművét Sütő András író, valamint a hozzá közel álló marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel. A következő évtizedek erősödő diktatúrája azonban mindent megtett a Petőfi-kultusz elfojtásáért, így a Hunyadi László szobrászművész által készített emlékmű igen gondozatlan állapotba került. A 89-es fordulat után több helyi kezdeményezés is született az emlékhely felújítására, ám ezek nem valósultak meg, sőt, 1990-ben barbár módon megrongálták.
2005-ben a felújított emlékszobor leleplezésekor Markó Béla költő, a román kormány akkori miniszterelnök-helyettese rámutatott: nincs jelentősége annak, hogy azt kutassuk: mikor, hol élt esetleg tovább, és hol lelte halálát a költőóriás. Hiszen Petőfi örökéletű. Aki pedig örökéletű, annak sokszor kell meghalnia.
Az emlékpark bejárata bejárata melletti kis épület múzeum
1898-ban, a Köllő Miklós által készített Petőfi-szobor avatásának évében Haller Luiza grófnő hozzákezdett egy Petőfi-múzeum építéséhez a fehéregyházi emlékművet övező díszkert keleti oldalán. A kiállítóhelyet, melyet végül 1898. július 31-én avattak fel, maga a grófnő rendezte be azokkal az ereklyékkel, melyeket a családja és ő maga gyűjtött össze 1867-től kezdődően. Az alapító később múzeumi házat is emeltetett, és az első múzeumőrt, Bálint Pétert is ő készíttette fel a múzeum irányításának feladatára.
1918 után az emlékhely eredeti gyűjteménye jobbára elpusztult, egy sor pótolhatatlan, Petőfihez kötődő tárggyal együtt. A hatvanas évek végén Hajdú Győző és Sütő András engedélyt szerzett az épület átépítésére, melynek során megszüntették a múzeumőri lakást, helyén a kiállítási tereket növelve.
A nyolcvanas évek közepén Maros Megye Tanácsa újjáépíttette a múzeumot, és kis kapus- szobát emeltetett. 1998-ban a gyűjtemény gondozását a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vette át, a megkapott kiállítási anyagot pedig egy évvel később a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával alakították át a ma is látható módon.
A gyönyörűen gondozott, hangulatos parkban lévő felújításra szoruló múzeum három kiállítási terében a történelmi kort és a költő életét idéző dokumentumok, kéziratok, fényképek láthatók, melyeket multimédiás bemutató, valamint a fehéregyházi csatát ábrázoló terepasztal egészít ki. Az intézmény emléktárgyai elsősorban fotókópiák és tartósított emlékkoszorúk.
A kiállítás minősége, emléktárgyak mennyiség elmarad a várttól, valljuk be. (Szabó József, a fehéregyházi Petőfi-múzeum és emlékhely gondnoka biztosított bennünket, hogy nemcsak a múzeum épülete, de a kiállítás is megújul mihamarabb. Úgy legyen, mert látogatók szép számmal jönnek.) Felejtsük el például a tatai Esterházy-kastély vagy a füzérradványi Károlyi-kastély digitális, interaktív vagy ún. sztereoszkópokon látható és segítő lehetőségeket, projektorokkal kivetített információkat. A kiállítás hangulata sokkal inkább múltszázadot, mint a jelent tükrözi, ezért az élmények és az ismeretek gazdagítását itt a saját lelkesedésünk, a tudásvágyunk adja. De megéri végigsétálni és elolvasni a magyar és román nyelven is megtalálható aláírásokat, idézeteket.
