Delphoi több mint ezer éven át az ókori Görögország legfontosabb jóshelye volt; úgy tartották, hogy maga Apollón közli itt jóslatait.
Mitől esett transzba Püthia?
Az archaikus időkben Delphoit a világ közepének tartották, és az Apollón tiszteletére emelt szentélyegyüttes az ókor legnépszerűbb jóshelye volt. Apollón delphoi templomának papnője valódi hatalommal bírt, hiszen nála keletkeztek az egész antik világot elkápráztató próféciák. A kutatókat ma is izgalomban tartja, vajon mi segítette Delphoi, az ókori Görögország leghíresebb jóshelyének működését, mitől eshetett transzba Püthia (Pythia), a jósnő?
Delphoi jóshelyén a szentély felirata volt: “Ismerd meg magadat”. Az egykori leírások szerint az orákulum havonta egyszer szólalt meg Apollón egy bölcs papnője, Püthia szájával. Minden hónap hetedik napján Püthia transzba esett, és „kódolt” jövendölések hagyták el ajkait, amelyeket aztán a papok többféleképpen magyaráztak. Az orákulum évszázadokon keresztül a legfontosabb kultikus hely volt az egész hellén világban. Már napokkal korábban hosszú sorok kígyóztak: jóslatokra várók érkeztek a görög határokon túlról is. Parasztok és fejedelmek akarták sorsukat kifürkészni, áldozati állatokat és kőtáblákra vésett kérdéseket hoztak magukkal (az utóbbiak közül számos fennmaradt).
A szent kerület a Parnasszosz hegyének déli lejtőinek fenséges kőrengetege alatt terül el, két vörhenyes színű sziklafal között. Állítólag maga Zeusz főisten teremtette ezt a helyet, mint a világegyetem közepét. A papnő, miközben a jóslatra várt, egy nagy kövön, az omphaloszon ült, amelyet a világ köldökének tartottak. Püthia földhasadék felett ült, amelyből a feltételezések szerint kábító, édeskés illatú gázok és gőzök áramlottak.
Azonban néhány évvel ezelőtt olasz földtani kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben, a jóslatokhoz szükséges transzba valószínűleg nem kábító gázok belélegzése, hanem a nem elégséges mennyiségű oxigén juttatta a jósnőt. Az olasz Guiseppe Etiope és több kollégája megvizsgálta a talajvíz és a forrásvíz vegyi összetételét, valamint azét a gázét is, amely a repedésekből szivárog. Eszerint az ottani földből metán, etán és széndioxid kerül a felszínre, az etilén pedig nem keletkezhet megfelelően magas koncentrációban ahhoz, hogy kábító hatása legyen. A kutató és csapata szerint a papnő valószínűleg oxigénhiányban szenvedhetett, mert belélegzett egy bizonyos mennyiségű metánt, és széndioxidot. A Plutarkhosz által említett édeskés illat benzoltól is származhatott, amely a talajvízben oldódott fel.
A dór stílusú Apollón-szentély megmaradt alapjai felett magasodik a jó állapotban megőrződött i. e. 4. századi színház – az ókorban itt tartották a püthói fesztiválokat, amelyeket az olimpiai játékokhoz hasonlóan minden negyedik évben rendeztek meg. A pánhellén ünnepeken is rendeztek zenei versenyeket, a delphoi Apollón ünnepe, az úgynevezett püthói játékok például főleg zenei versenyekből állt. A városállamok saját vallási ünnepein is rendeztek zenei versengéseket: Athénben a régi Athéné-ünnep, a többnapos Panathénaia egyik napja teljes egészében a zenei versenyeké volt. Mögötte egy út vezet a legjobb állapotban ránk maradt stadionhoz.
Feltétlenül érdemes felkeresni a helyi múzeumot, amely kicsi ugyan, de remek gyűjtemény reprezentálja Delphoi egykori kincseit. A kocsihajtó híres bronzszobra az amfiteátrum és a stadion fénykorát idézi – a püthói játékok életnagyságú szimbóluma. A jóshelyet utoljaára valószínűleg a 4. század végén használták.
A delphoi romvárost 1987-ben nyilvánította a világörökség részévé az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete (UNESCO).
