Szinán pasa, a legnagyobb török építész, akinek hatása évszázadokig szinte minden török vallási és más épületen tükröződött, 425 éve, 1588. július 17-én halt meg.
Szinán (Mimár Sinan) a Nagy Építész (Mimár Kodzsa) 1489. április 15-én született Anatóliában keresztény, örmény vagy görög szülőktől. Kőfaragónak tanult, de 13 évesen elvitték janicsárnak, át kellett térnie az iszlám hitre. Kitanulta a hadmérnökséget, a hadseregben építész, majd a tüzérség vezetője lett. Részt vett I. (Nagy) Szulejmán szultán keleti hadjárataiban, ott volt 1521-ben Nándorfehérvár elfoglalásakor, majd az 1526. évi mohácsi csatában is. Építészként erődítményeket, hidakat, sőt hajókat is tervezett, és az elfoglalt területeken ő irányította a keresztény templomok átalakítását mecsetekké.
A szultán 1539-ben Isztambul főépítészének nevezte ki. Szinán a hivatalát a következő évtizedekben valóságos minisztériummá fejlesztette, s megszervezte az építészképzést is. 1588-ban bekövetkezett haláláig 476 épületet tervezett, ezek között csaknem 150 mecset, mintegy félszáz iskola és ugyanennyi közfürdő, több tucat palota, síremlék (türbe), karavánszeráj és szegényház volt, de akadt művei között híd, vízvezeték és kórház is.
A XVI. század elején a török építészet még koncepció nélkül másolta a bevált és biztonságos mintákat. Szinán katonai építész pályafutása során számos arab és nyugati épületet tanulmányozott, s fokozatosan alakította ki a saját stílusát, amely a hagyományokra épített, de több újítást is alkalmazott. Első jelentős műve a Szulejmán szultán legkedvesebb fiának emlékére épített Sehzáde: a négyzetes alaprajz fölötti központi kupolát négy félkupola és sok kisebb kupola szegélyezi, egységes térhatást hozva létre.
Szinán legpompásabb és legcsodáltabb alkotása a szultán dicsőségére emelt Szulejmanije (törökül: Süleymaniye Camii), amelyet nem titkoltan a bizánciak által emelt Hagia Szofia inspirált (ennek az addigra megkopott fényű templomnak a felújítását is Szinán irányította). A Szulejmán-mecset a második legnagyobb mecset Isztambulban. Szinán I. Szulejmán szultán parancsára építette Isztambul harmadik hegyére. Az Oszmán Birodalom legnagyobb mecsetjének központi kupoláját 32 nyílás töri át, a csatlakozó épületszárnyakban négy medresze, kórház, orvosi iskola, konyha és étkezde, fürdők, üzletek és istállók kaptak helyet. Az 1550-től nyolc éven át épülő Szulejmán-mecset ma Isztambul egyik legnagyobb látványossága.
Maga Szinán az edirnei Szelim-mecsetet (törökül: Selimiye Camii) tartotta főművének: a hatalmas központi kupola nyolc vastag oszlopon nyugszik, köztük árkádos terek találhatók, itt áll a muszlim világ négy legmagasabb minaretje, és a dzsámi előtt állították fel az építész szobrát. Maga Szinán azzal büszkélkedett, hogy a mecset kupolája felülmúlja a Hagia Szofiát, de a kettő nagyjából egyforma. Szinán II. Szelim szultán parancsára építette a város legmagasabb pontjára. Az építkezés 1567-ben kezdődött, és 7 évig tartott. A Szelim-mecset Edirne (Drinápoly) városában található, Törökország második legnagyobb mecsete.
Szinán alkalmazta először a kupolák, félkupolák és támfalak rendszerét, melyek felveszik a nagy kupola nyomását, s kívülről is harmonikus képet adnak. Nagyobb építményei hatalmat és erőt fejeznek ki, kisebb művei közül a síremlékeket tartják a legjobbaknak.
Alkotásai megtalálhatók a Balkántól Szírián át Jeruzsálemig, Magyarországon a szegedi várban állottak építményei, de ezek elpusztultak. Vele érte el tetőpontját a klasszikus oszmán építészet, s elhivatott utód híján később már csak épületeit ismételték.
A Mimár Kodzsa (törökül Nagy Építész) majdnem százévesen, 1588. július 17-én halt meg, hamvai a Szulejmanije közelében, egy általa tervezett türbében nyugszanak. Az ő arcképe díszítette a régi török líra bankjegyet, neveztek el róla krátert a Merkúron és egyetemet Isztambulban.
