Tíz éve hunyt el Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas író, akinek életműve a 20. század legsötétebb tapasztalatait emelte egyetemes érvényű művészetté. A Sorstalanság szerzője nemcsak túlélőként, hanem kérlelhetetlen gondolkodóként is formálta a kollektív emlékezetet. Íme tíz kevésbé ismert, mégis beszédes mozzanat életéből és munkásságából.
Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas szerző, a holokausztról szóló nemzetközi párbeszéd egyik meghatározó alakjává vált. Nevét elsősorban az 1975-ben megjelent Sorstalanság tette ismertté, amely az akkori prózairodalomból kitűnő, különleges narratív felépítésével és rendkívüli értelmezési nyitottságával irányította rá a figyelmet.
10 érdekesség a 10 éve elhunyt Kertész Imréről
1. A történelem személyes tapasztalat volt számára
Kertész Imre mindössze 14 éves volt, amikor deportálták Auschwitzba. A koncentrációs táborok élménye nem csupán életrajzi epizód maradt: egész írói világát meghatározta, és a történelem abszurditásának személyes bizonyítékává vált.
„Utunk mentén, végig a barakk egész hosszában, a jó ismerős, három emeletes boxok sora üdvözölt. Mindenik dugig telve, némelyest gyakorlott szem, amilyennel, elmondhatom, én is rendelkezem, még a bennük megkülönböztethetetlenségig összegabajodó egykori arcok, rüh- meg fekélyvirágos bőrfelületek, csontok, condrák, hegyes végtagok halmaza alapján is tüstént fölmérhette, hogy mind e tartozékok rekeszenként legalábbis öt, de egyikében-másikában hat testet is jelenthetnek.” (Sorstalanság)
2. A Sorstalanság késve, de korszakosan érkezett meg
Első regénye, a Sorstalanság hosszú évekig várt megjelenésre, végül 1975-ben látott napvilágot. A mű ma már a 20. századi irodalom egyik alapköve, mégis kezdetben értetlenség fogadta.
„Igen, ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert és mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet.” (Sorstalanság)
3. Az „én” mint kiszolgáltatott egyén
„Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.”
Írásaiban visszatérő kérdés, hogyan válik az egyén a történelem játékszerévé. Hősei nem hősök a klasszikus értelemben, hanem sodródó, mégis gondolkodó alakok.
4. Jelentős műfordító is volt
Kertész német nyelvből fordított, többek között Freud, Hoffmannstahl, Nietzsche, Canetti vagy Wittgenstein műveit ültette át magyarra, ezzel is formálva a hazai szellemi életet.
5. A megérthetetlenség filozófiája
Egyik vallomásában így írt Auschwitzról és a Gulágról: nem érthetők meg teljesen, de a körülményeik igen. Ez a gondolat egész életművének egyik kulcsa lett. Auschwitz és Gulág c. könyvében így vall:
„Meg akartam érteni Auschwitzot és a Gulágot. Az az eredmény: nem tudom megérteni, mert nem lehet. De bizonyos dolgokat meg lehet érteni: a körülményeket, amelyek a lehetőségüket megteremtették. Valamit meg lehet érteni, ha az egész jelenséget nem is. Amennyit a saját erőmből meg tudtam érteni, azt megértettem, s ezeket az eredményeket másokkal is igyekeztem megosztani.” (Auschwitz és Gulág)
6. Naplói és feljegyzései külön világot alkotnak
Nemcsak regényíróként, hanem naplóíróként is jelentős: feljegyzései – például az A néző című kötetben – betekintést engednek gondolkodásának műhelyébe.
„A kelet-európaiak úgy szabadultak fel, hogy szabadságukért ők maguk semmit se tettek. Ezt a véget mindenki kívánta, de senki sem akarta. A folytatás nem lehet más, mint az általános, nagy hazugság a személyek meg a nemzet múltjáról, a túlélők szokványos hazugsága. Nincs dráma, mert nem volt tett, ami felszabadított és megnemesített volna – ami tehát feltámadássá avatta volna ezt a nagy összeomlást.” (A néző)
7. Berlin fontos szellemi otthona lett
Életének jelentős részét Németországban töltötte, és a Berlini Művészeti Akadémián őrzik kéziratainak és naplóinak jelentős részét.
„Micsoda tragikomédia az úgynevezett „demokratikus ellenzék”, a régi szamizdatosok és más „ellenállók” sorsa, illetve sorstalansága. Az „ellenállás” és a szovjet birodalom összeomlása ugyanis két, egymással párhuzamos, de teljesen különálló történet. A „demokratikus ellenzék” tevékenysége nyomán nem történt semmi. Senki sem vívta itt ki a szabadságot, a világpolitikai földcsuszamlásnak olyan okai voltak, melyektől csak az orosz titkosrendőrségi és politikai elit meg a nyugati politikusok egy szűk köre, néhány pénzember meg talán egy-két katona tudna felvilágosítást adni. A tág diagnózis világos, olyan, akár egy bonyolult betegség gyűjtőneve: politikai-bizalmi válság, a hatalmi célok elhibázottságának, az általános tévedésnek a felismerése, amelyet a nemzetgazdaság összeomlása súlyosbított.” (A néző)
8. A Nobel-díj új fényt vetett életművére
2002-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, indoklás szerint azért, mert műveiben az egyén és a történelem barbár erőinek konfliktusát örökítette meg. Ő volt az első magyar író, akit ezzel a kitüntetéssel ismertek el.
9. Az életmű utóélete folyamatosan bővül
Halála után is jelennek meg új kötetei, jegyzetekkel ellátott kiadásai és korábban nem publikált feljegyzései, amelyek tovább árnyalják gondolkodását.
10. Öröksége intézményekben és emlékezetben él tovább
Nevét intézet, díjak és digitális archívum őrzi, miközben művei ma is aktuális kérdéseket tesznek fel szabadságról, felelősségről és emlékezetről.
Kertész Imre életműve nem kínál megnyugtató válaszokat – de éppen ebben rejlik ereje. Írásai arra kényszerítenek, hogy szembenézzünk a történelem és az emberi természet legsötétebb rétegeivel, és újra meg újra feltegyük a kérdést: mit jelent egyáltalán megérteni.
