Az op art kiemelkedő képviselője, egyik szellemi vezére volt, sőt, francia méltatói az egyik legnagyobb hatású festészeti irányzat „pápájáként” méltatták a 110 éve született Victor Vasarelyt.
Victor Vasarely Vásárhelyi Győző néven 110 éve, 1908. április 9-én látta meg a napvilágot Pécsett, a magyar lexikonok szerint 1906-ban, de a legtöbb francia forrás 1908-at tekinti hiteles születési dátumnak – akárcsak maga a művész.
Középiskolái után eleinte egy gyógyszergyárban dolgozott segédkönyvelőkét és közben kisméretű plakátokat is rajzolt a vállalat készítményeiről. Később egy golyóscsapágy-gyárban vállalt munkát, ahol elkészítette első sikeres plakátját. 20 éves korában került be a budapesti Műhely Akadémiára, ahol Bortnyik Sándor irányítása alatt tanult, s átvette a XX. század egyik legnagyobb hatású művészeti irányzatának, a Bauhaus-iskolának a szellemiségét.
1930-ban egy grafikai pályázat megnyerése révén jutott Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Időközben házasságot kötött Spinner Klára iparművésszel, akitől két fia született.
Művészeti útkeresése 1947 körül ért véget, amikor szürrealista hatású képei után az op-art, azaz az „optikai művészet” keretében találta meg önkifejezésének legmegfelelőbb útját. Ez a nonfiguratív képzőművészeti irányzat a geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. Vasarely a legegyszerűbb mértani formáknak, a négyzeteknek, köröknek, ellipsziseknek, háromszögeknek is a mélység és a mozgás illúzióját tudta adni képein. Stílusával új ornamentika kialakítására törekedett, amely illett a modern építészet vasbeton, acél és üveg elemeihez. A változatos burkolóanyagokkal kialakított „sokszínű város” volt az eszménye, mellyel a modern élet méltó környezetét akarta megteremteni.
Készített murális munkákat, kinetikus kompozíciókat, szeriografikákat, azaz szitanyomatokat – hogy bárki hozzáférhessen műveihez – és filmeket. Fő témái: a plasztikus hatást keltő négyzetek és rombuszok. A mozgás érzetét kontrasztos elemek elmozdításával érte el. A művészetek integrációjának híveként közösségi és utópista művészetet akart létrehozni, végső célja az új társadalom, a „geometrikus, napfényes és csupa szín új város” megteremtése. Kedvelt témája a félgömb és a három, egybevágó rombusz összeillesztéséből keletkezett kocka.
Vasarely pályafutásának csúcspontját a hatvanas-hetvenes évtized, s ezen belül is az úgynevezett Pompidou-korszak (Georges Pompidou miniszterelnökségének, majd államfői periódusának időszaka) jelentette. 1959-ben megkapta a francia állampolgárságot. 1964-ben Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Paulo-i biennálé fődíját kapta meg. Művészetének elismertségét jelezte, hogy 1981-ben elnyerte a legismertebb francia kitüntetést, a Becsületrendet tiszti fokozatát.
„Victor Vasarelytől 1985-ben megkérdezték, milyennek látja a jövő művészetét. A 79 éves művész a következőképpen válaszolt: „A jövő absztrakt művészete a szellem teljes egyetemességét célozza meg, technikája a technikai fejlődés általános irányában fog fejlődni, faktúrája személytől független, sőt kódolható lesz. (…) A művészet születésétől fogva közösségi tulajdon. Ahogy az irodalom is hozzáférhető mindenki számára a könyvnyomtatásnak köszönhetően.” (Magdalena Holzhey: Victor Vasarely)
1970-ben nyílt meg az első Vasarely-múzeum a dél-franciaországi Gordes-ban, majd 1971-ben a közeli Aix-en-Provence városában létrehozták a Vasarely Alapítvány-t, melynek épületét 1995-ben, anyagi gondok, adótartozások miatt bezárták. A jogi viták évekig húzódtak a család és az alapítvány vezetősége között. Vasarely a francia államot is hibáztatta felelőtlensége miatt, ezért 1993-ban lemondott a Becsületrendről.
Utolsó éveiben prosztatarákban szenvedett, a halála előtti hónapokban kómában volt. 1997. március 15-én, halt meg Párizsban.
Szülővárosa, Pécs díszpolgárrá választotta, ahol művei számára 1976-ban múzeumot alapított. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. 1987-ben az óbudai Zichy-kastélyban nyílt Vasarely Múzeum. Bár az op-art hamar kiment a divatból, képi világa és technikája a nyolcvanas években egy új amerikai generáció művészetében újraéledt.
Vasarely a háború utáni időszak legsikeresebb és leghíresebb művészei közé tartozott. Művészettörténeti helyét tekintve az 1920-as és 1930-as évek geometrikus-absztrakt irányzataihoz, mindenekelőtt a Bauhaus és a konstruktivizmus művészetéhez kapcsolódott – az előzményekből azonban új nyelvet hozott létre, és új meghatározást adott a kép műfajának is. Munkáival, amelyek a szemnek szólnak, sőt gyakran ingerlik is, Vasarely döntő módon hozzájárult egy olyan művészeti irányzat létrehozásához, amely később az op-art nevet kapta.
Victor Vasarely művészről az MTVA portréfilmje ITT megtekinthető.
