Reismann János fotóművész felvételei nemcsak művészi életműve legjaváról adnak áttekintést, hanem felidézik az elmúlt fél évszázad magyar és európai történelem számos eseményét.
Reismann János 115 éve, 1905. július 8-án született Szombathelyen Értelmiségi családból származott, apja orvos volt. 1923-ban érettségizett, majd egy ideig tisztviselősködött. Vegyésznek készült, de mivel a numerus clausus miatt egyetemre nem juthatott, 1925-ben Párizsba ment. Beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol jogot akart tanulni. Megélhetése érdekében Peter Powell francia fényképész munkatársa lett, s elcsábította a fotózás és a Montparnasse művészvilága. Megismerte a kor művészeit – köztük Brassait – és művészeti irányzatait.
1927-ben Berlinbe utazott, itt találkozott Moholy-Nagy Lászlóval, majd Münchenben elvégezte a film- és fotófőiskolát, s riportokat készített a berlini Arbeiter Illustrierte Zeitung (AIZ) számára.
Reklám-, divat- és illusztrációs felvételeket is csinált. 1929-ben Erwin Piscator rendezőnek díszleteket tervezett, majd megismerkedett John Heartfield angol fotóművésszel, aki Moszkvában kiállította képeit. 1931-ben a Szovjetunióban az Ogonyok, az SZSZR na Sztrojke és a Szojuzfoto munkatársa lett, orosz tájakat és épülő vaskohókat fényképezett. Bár ekkor folyt a mezőgazdaság brutális kollektivizálása, Reismann a kapitalizmus felől közeledve mindent szépnek látott.
1938-ban nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. Párizsba ment, ahol a Paris Match, a Regards és a Vogue című újságoknak fényképezett. A náci megszállás idején, 1940-től illegalitásban élt, 1942-től tagja volt a Francia Kommunista Pártnak, szerkesztette a párt Bulletin d’Informationját.
1945-ben tért haza Magyarországra. Kezdetben vidéki városokban működött, majd a Szabad Nép szerkesztőségének tagja lett, és a Jövendő című lapnak is dolgozott. Eleinte itthon is rajongott a rendszerért, a földosztást, a népi kollégiumok életét fényképezte, képeit mélyen átélt politikai meggyőződés hatotta át. Népi kollégisták című fotóalbuma 1948-ban jelent meg. A Jövendő Párizsba küldte, itt 1948-ban Robert Capával közösen állították ki magyarországi felvételeiket. Tagja lett a Magnum fotóügynökségnek, Capával és David Seymourral együtt Rómában állított ki.
1948-ben a párizsi magyar követségen sajtóattasé és a sajtóiroda vezetője lett, majd a Rajk-per kapcsán letartóztatták. Koncepciós perben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, könyveit bezúzták, bár korábban propagandacélból több nyelven is kiadták őket. Fogságát többnyire magánzárkában töltötte, 1954-ben rehabilitálták, majd szabadon engedték.
1954-56-ban a Béke és Szabadság, majd az Érdekes Újság, 1960-62 közt a Képes Magyarország, később a Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1960-tól 1966-os nyugdíjba vonulásáig a Tükör főmunkatársa volt.
1956 után szabadon utazhatott nyugatra, egy nyugatnémet kiadónak Itáliában készített felvételeket, amelyek Italien címmel, Carlo Levi szövegével jelentek meg 1959-ben. Európai és amerikai kiállításokon vett részt, itthon 1965-től rendeztek fotóiból egyéni tárlatokat. Több önálló fényképalbuma jelent meg itthon is: a Balaton Illyés Gyula írásaival 1962-ben, a Savaria földjén Weöres Sándor verseivel 1968-ban, a Bakony Simon István szövegével 1973-ban. Ezekben tájképek, népies életképek, műemlékek, ipari építmények váltakoznak, a fekete-fehér film sajátos, szikáran művészi megközelítési módján.
1971-ben lett érdemes, 1975-ben kiváló művész. A történelem viharos éveiben életművének jelentős része elveszett, berlini képeit a nácik, az oroszországiakat a moszkvai perek idején a kommunisták pusztították el, párizsi felvételei a II. világháborúban vesztek oda, az 1945-49 közt itthon készülteket az ÁVH kobozta el. Mindez a legnagyobbak közé emelhette volna, de megmaradt alkotásai is a magyar fotográfia kincsestárát jelentik.
1976. május 2-án Budapesten halt meg. Nyugtalan évek című önéletírását 1982-ben adták ki, Brassai is megemlékezik róla Reismann János című írásában, a Fotóművészet 1970/1. számában. Húgával, Reismann Mariann fotóművésszel közös emlékkiállítását 2003-ban Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeum rendezte meg.
