170 évvel ezelőtt, 1848. június 4-én jelent meg a Nép Barátja című néplap, melynek irodalmi rovatában a többi között Petőfi, Arany és Vajda János versei is megjelentek. Stílusára erősen rányomta bélyegét a szerkesztő Vas Gereben tudálékossága, kioktató hangneme.
Alig egy év, több száz olvasó
Az 1848-as forradalmi változások szükségessé tették a nép minél szélesebb körben való tájékoztatását. A Batthyány-kormány megbízásából a pesti és megyei választmányok tanácskoztak a tájékoztatás módjáról, majd megállapodtak, hogy indítanak egy ún. népújságot, egy lapot, amely a nép nyelvén íródott, s a néphez szól.
„1848. június 4-én megjelenik a Nép barátja első száma. Felelős szerkesztő Vas Gereben, szerkesztőtárs Arany János. A második számban, egy hét múlva, Arany lelkes-okos írása: Önkénytes sereg.” (Szigethy Gábor)
A döntésre felhatalmazott testület 1848. május 4-ei ülésén elhatározta, hogy az újságot – Nép Barátja címmel – a Pest Megyei Választmány adja ki magyarul, valamint szlovákul, horvátul, románul és németül. Petőfi – mint a választmány tagja – a magyar nyelvű kiadás szerkesztőjének Arany Jánost ajánlotta, aki csupán a társszerkesztői tisztet vállalta el. A felelős szerkesztő és egyben a lap tényleges irányítója, később kiadója is Vas Gereben (eredeti nevén Radákovics József) lett. A június 4-én megjelent új sajtóorgánum működését a kormány teljes mértékben támogatta: elengedte a sajtótörvény által előírt kauciót, engedélyezte az ingyenes postai szállítást, s rendeletben írta elő, hogy minden községi elöljáróság rendelje meg. Tette mindezt azzal a céllal, hogy a népet új jogairól és kötelességeiről felvilágosítsa, továbbá, hogy a Táncsics által szerkesztett radikális Munkások Újsága hatását ellensúlyozza.
A Nép Barátja példányszáma csaknem elérte a háromezret, amiből a vallás- és nevelésügyi minisztérium egymaga 600-at fizetett elő. A hetente egyszer, vasárnap, negyedrét alakban megjelenő lap csak kis számban jelentetett meg politikai cikkeket, s azokban is a meglévő viszonyok igazságos voltát magyarázta. A kormány politikáját elég alacsony színvonalon képviselte. Irodalmi rovatában a többi között Petőfi, Arany és Vajda János verseit közölte, azonban a szerzők maguk elégedetlenek voltak a lappal, mert stílusára erősen rányomta bélyegét a szerkesztő Vas Gereben tudálékossága, kioktató, a népet lekezelő modora. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Nép Barátja csak szerény hatásfokkal működött, nem tudta megnyerni a parasztságot, s szándékaival ellentétben nem vált a nép barátjává.
Az olvasótábor növelése céljából november 6-án a Honvédelmi Bizottmány még meghagyta a községek jegyzőinek, hogy vasár- és ünnepnapokon tartsanak felolvasásokat, s így népszerűsítsék a lapot a vidéki lakosság körében, azonban ez az intézkedés sem fokozta a Nép Barátja iránti érdeklődést, s alig egy év után, 1849. június 30-án kiadását megszüntették.

