“Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Így mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében Drakula gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. Bram Stoker ír író, Drakula figurájának megteremtője 175 éve, 1847. november 8-án született.
Abraham Stoker néven hét gyermek közül harmadikként látta meg a napvilágot Dublinban. Apja tisztviselő, anyja társadalmi aktivista volt. Egészen kiskorában rejtélyes betegség támadta meg, évekig sem állni, sem járni nem tudott, napjait ágyhoz kötve, mélyen gondolataiba merülve töltötte. Hétéves korában váratlan és megmagyarázhatatlan módon felépült, olyannyira, hogy sportolni is kezdett, többek között rögbiben is jeleskedett. 1864-ben a híres Trinity College diákja lett, matematikai tanulmányait 1870-ben kitüntetéssel fejezte be. Diákévei alatt a Történettudományi Társaság revizorrá, az egyetemi Filozófiatudományi Társaság pedig elnökévé választotta.
A diploma megszerzése után apja nyomdokaiba lépett, köztisztviselői pályán helyezkedett el, és tízévi hivatalnokoskodása idején csak az árulta el az irodalom iránti vonzódását, hogy a Dublin Evening Mail című helyi lapba honorárium nélkül színikritikákat írt. A kor híres és bálványozott színésze, Sir Henry Irving Hamletjéről írott kritikája felkeltette Irving érdeklődését, akivel hamarosan életre szóló barátságot kötötte.
Stoker Irving hívására költözött Londonba, ahol a színészfejedelem tulajdonában lévő Lyceum Színház üzleti menedzsere lett. Bekerült a társasági élet forgatagába, megismerkedett a rémregényeket író J. Sheridan Le Fanuval és a detektívregény műfaját megteremtő Sir Arthur Conan Doyle-lal. Viszonylag későn kezdett publikálni, első regénye, A kígyó útja 1890-ben jelent meg.
“Hisz az élet nem egyéb, minthogy várjuk, hogy másképp legyen, s a halál a punktum.”
Nevét csak hét évvel később kapta szárnyra a világhír, amikor kiadta a vámpírtörténetek ősatyját, a Drakulát. A történet megírása előtt nyolc évig tanulmányozta az európai népmeséket és vámpírtörténeteket, forgatta Emily Gerard Erdélyi babonaságok című könyvét (a skót asszony lengyel katonatiszt férje sokáig Nagyszebenben és Brassóban állomásozott), éjszakákat töltött a magyar orientalista Vámbéry Ármin társaságában.
Művét megelőzte és részben inspirálta Mary Shelley Frankensteinje, és a vérben fürdő Báthory Erzsébet legendája is.
Valószínű, hogy a kegyetlen havasalföldi uralkodó, a Drakulaként emlegetett Vlad Tepes életét behatóan nem ismerte, csak nevét kölcsönözte – a vámpír alakjának valódi ihletője a viselkedésében arisztokratikus, de színházát zsarnoki kegyetlenséggel irányító Irving lehetett.
